25. FEJEZET

Legalább fél órát ültem az ajtónak dőlve, sírva, amikor valaki kopogni kezdett.

- Jól vagyok apa, mindjárt megyek, csak átöltözök. - Mondtam az első dolgot, ami az eszembe jutott.

- Gyere ki, kérlek. Beszéljük meg. - Hallottam egy hangot, ami nem apáé, hanem Zayn-é volt.

Nem válaszoltam semmit csak újra a sírás kezdett el fojtogatni. Végig gondoltam, hogy milyen lesz, ha hónapokig nem látom, és nem tudom átölelni. Nem akarom azt, hogy itt hagyjon. Nem hagyhat itt. Mi lesz velünk? Úristen. Nem lehetek ennyire önző. Ez most nem rólam szól.

- Abby. - Kezdte halkan. - Szeretlek.

Ennek a mondatnak hallatán összeszorult a gyomrom és pillangók ezrei lepték el. Akit szeretünk, annak nem mondhatjuk azt, hogy hagyja az álmait és maradjon velünk.

- Én is szeretlek. - Motyogtam halkan, majd kinyitottam az ajtót. Zayn arca olyan mértékben meggyötört volt, hogy azonnal a lelkiismeret-furdalás öntött el.

- Nagyon haragszol? - Kérdezte olyan aranyosan, hogy az leírhatatlan.

- Nem. Sajnálom, hogy önző voltam. - Hajtottam le a fejem.

- Nem voltál az. - Fogta két keze közé az arcomat és egy puszit nyomott a számra. - Itt maradok.

- Nem. El kell menned. Én megleszek. - Mosolyodtam el enyhén.

- Szeretnél sétálni még egy kicsit? - Ajánlotta fel.

- Persze, csak átöltözök. - Mondtam célozva arra, hogy Zayn kimenjen, de nem mozdult. - Mondom, átöltözök. - Ismételtem meg.

- Oké. - Nyugtázta a kijelentésemet.

- Nem mennél ki? - Kértem meg kedvesen.

- Nem. - Röhögte el magát. - Addig írok egy sms-t.

- Hát jó. - Fordultam meg és levettem a pólóm, majd felvettem egy másikat, utána a nadrágomat vettem át. - Kész.

- Remek. - Fogta meg a kezem és elindultunk lefelé a lépcsőn.

Kimentünk az utcára és kézen fogva indultunk el. Már egy ideje sétáltunk és beszélgettünk, amikor egy viszonylag nagy házhoz értünk. Zayn a kapu felé kezdett el menni és mivel fogta a kezem így én is vele mentem. Megnyomta a kapucsengőt és ki is nyílt a bejárati ajtó és Harry jelent meg.

- Hello. - Integetett, miközben jött felénk. - Gyertek. Itt vannak a többiek is.

Harry nem lepődött meg azon, hogy itt vagyunk, sőt, mintha számított volna ránk. Amúgy meg, többiek?

- Abby, Zayn! - Kiáltott Louis, amikor megálltunk a nappali ajtajában, ahol csoportosan ültek.

- Végre. - Állt fel Niall és cibált be minket is.

Én kicsit furcsán néztem rájuk, mivel nem számítottam arra, hogy "gyűlést" tartunk.

- Ki mit kér? - Lépett ki a konyhából.. Danielle. - Sziasztok. - Fordult felénk kissé zavartan.

Ez nekem sok. Danielle mit keres itt? Mi történik?

- Dani, te, vagyis ti. - Makogtam.

- Igen. - Nézett elvörösödve Harry-re.

- Ez olyan szuper. - Öleltem át, mert nagyon megörültem nekik. - Tudod, hogy ők elmennek..? - Váltottam komolyabb hangnemre.

- Igen. - Válaszolt szomorúan. - Ezért van itt mindenki.

- Mi? - Értetlenkedtem.

- Spontán búcsú bulit szerveztünk. Tudod, Harry a bulik királya. - Nevetett.

- Még hogy buli király. - Röhögte ki Liam.

A nappaliban kicsit elpakoltunk, kivittük a nagy asztalt és párnákat hoztunk be, a hangfalakat hozzászereltük az erősítőkhöz. A zenelejátszóba betettünk egy CD-t és halkan elindítottuk. Nem őrjöngős bulit csaptunk csak egy barátit. Megkérdeztem a srácokat, hogy nem bánnák-e, ha át hívnánk a csajokat is. Mivel beleegyeztek, így Danielle hívta Melani-t én pedig Luci-t és Oliviá-t. Nagyjából egy fél óra alatt átértek és kezdetét vehette a házibuli. Leültünk a párnákra és beszélgetni kezdtünk. Szörnyen jó csapatot alkotunk, kár hogy ritkán lógunk így együtt. Remélem, miután a srácok visszajöttek folytatjuk. Már 23:30 felé volt az idő, amikor kezdtünk beleunni a lejátszóból szóló zenékbe. Felálltam hírtelen a helyemről és Danielle-t magammal húztam az előszobába. Kitaláltuk, hogy szuper lenne, ha egy énekelős estét csapnánk. Felment Harry szobájába és lehozott egy gitárt, majd Niall kezébe nyomta. A fiúk hozzákötötték az erősítőhöz és énekelni kezdtek. Sokkal jobb volt, mint a sok megunt sláger. Este hét óra felé rácsörögtem apura, hogy Zaynnél alszok, mivel "bulizunk". Persze apa azonnal belement. Nagyon kedveli Zaynt. Hajnal két óra volt, amikor elkezdtünk fáradni. A lányok gyalog voltak, így mi kísértük haza őket. Danielle Harrynél aludt, szóval ők gondolom elvoltak. Amikor Lucit, Melani-t és Oliviát is hazakísértük mi is elindultunk Zaynhez. Hajnal felé már kezd lehűlni a levegő, szóval amíg sétáltunk nagyjából felébredtünk. Amikor beértünk az ajtón én azonnal zuhanyozni mentem és addig Zayn szedett nekem elő alvó-ruhát (ami egy póló). Kimentem fürdésből és azonnal a szobába rohantam és a paplan alá bújtam úgy, hogy éppen a szemeim látszódtak.

- Jó éjt Kicsim. - Hajolt át hozzám Zayn, amikor már lezuhanyozott ő is és megcsókolt.

- Neked is. Ne merj horkolni. - "Fenyegettem" meg.

Az oldalamra fordultam és így háttal voltam neki, de fél karjával átölelt és magához húzott. Így aludtunk el.