8. FEJEZET

Úristen Zayn. - Kiáltottam, majd odarohantam hozzá.

Felsegítettem a földről. Az orra enyhén vérzett és szédült is egy kicsit. Leültettem egy padra és zsebkendővel próbáltam elállítani a vérzést.

- Harry hogy tehetted ezt? - Kiabáltam vele.

- Abby.. én.. - Dadogott.

- Te? te mi? Szörnyű alak vagy. Hogy is állhattam szóba veled. Undorodom tőled. Takarodj innen és soha többé nem akarlak látni. - Kiabáltam teljes hangerőmből.

Harry szomorúan nézett rám, de nem tudott meghatni. Hogy csinálhattak ilyet? Összeverekedtek? Hiszen egy bandában zenélnek és barátok.

- Hogy gondoltátok ezt? - Kérdeztem a fiúkat.

- Mi csak.. Nem tudjuk. - Szólalt meg Zayn.

- Nem tudjátok. És ha nem érek ide? Kitudja mi lett volna a vége. Felelőtlenek vagytok. - Mondtam nekik.

- Nem felelőtlenek, csak szerelmesek. - Mondta Zayn mosolyogva.

A gyomromban ezer pillangó kezdett el repkedni és alig fogtam fel amit hallok.

- Sz-szerelmesek? - Kérdeztem döbbenten.

- Igen. Szerinted mégis miért dolgozom abban a pékségben amiben te? Miért futunk össze olyan gyakran? Miért.. Miért csókoltalak meg? - Pirult el Harry.

- Hát. Nem tudom, de ez akkor is szörnyen nagy hülyeség volt tőletek. - Mondtam furcsa hangon.

 - Tudjuk. - Mondták egyszerre.

- Abby.. Ez így nem mehet tovább. Választanod kell közülünk. - Mondta Zayn és közelebb lépett hozzám.

Na tessék, már csak ez hiányzott. Itt áll előttem mind a két srác és csak az én válaszomra várnak. Nem bánthatom meg egyiküket sem. Zayn és Harry is nagyszerű srácok, de nekem valahogy Zayn tűnik az igazinak.

- Rendben. - Vettem egy nagy levegőt.

Elhatároztam, hogy Harry-t félre hívom és el mondom neki, hogy mi a helyzet.

- Harry. Beszélhetnék veled négyszemközt? - Mondtam halkan.

- Persze. - Válaszolt.

Egy kicsit messzebb lévő padhoz ültünk le. Megfogtam Harry kezét és a szemébe néztem.

- Figyelj.. Te nagyszerű srác vagy. Okos, kedves, aranyos, vicces és tehetséges. Veled annyira könnyű beszélgetni, neked úgy érzem bármikor és bármit elmondhatok. Az elmúlt hónapban nem voltam teljesen tisztában az érzéseimmel. Azt gondoltam, hogy talán te vagy az igazi, de amikor megcsókoltál rájöttem, hogy mi barátok vagyunk. Ez így van rendjén. Ne haragudj. - Szomorú volt a hangom.

Harry nagyon szomorú lett és szorosan magához ölelt. Nagyon sajnáltam őt. Elkezdtem egy nagyon kicsit sírni.

- Kérlek ne haragudj rám. - Küszködtem a könnyekkel.

- Nem.. Köszönöm. Köszönöm, hogy elmondtad, mert így nem reménykedem tovább. - Mondta suttogva.

Felálltunk a padról és visszamentünk Zaynhez aki már türelmetlenül várta, hogy miként döntöttem. Harry szemei, ahogyan az enyémek is, egy kicsit könnyesek voltak.

- Most én azt hiszem megyek. - Mondta Harry, majd elindult.

Utána futottam és megöleltem és egy puszit adtam az arcára.

- Ez azt jelenti amire gondolok. - Mosolygott Zayn.

- Attól függ. Mire gondolsz?

- Engem választottál?

- Igen. - Pirultam el.

Ekkor Zayn átölelt és felemelt a földről, majd megpörgetett és végül visszatett az előző helyemre. Hihetetlenül boldog volt ahogyan én is. Amikor ismét egymás szemébe néztünk csak mosolyogni tudtunk.

- Végre. - Suttogta.

Én erre válaszul csak nevetni kezdtem és adtam egy puszit a szájára, amit ő egy hosszú csókkal fejezett be. Nem tudom meddig voltunk azon a helyen és beszélgettünk sokáig. Elmondta, hogy azon a napon amikor bejött a pékségbe azonnal tudta, hogy nem marad ennyiben a kapcsolatunk. Olyan romantikus volt minden. Elindultunk sétálni és végig fogtuk egymás kezét. Amikor a házunk elé értünk Zayn elővette a mobilom és beleírta a számát, majd megcsöngette magát és így már ő is tudta az enyémet. Búcsúzóul megcsókolt, majd elment.

**

Másnap reggel bementem a pékségbe, ahol már Harry szorgalmasan dolgozott. Vettem egy mély levegőt és odamentem hozzá.

- Szia Harold. - Köszöntem vigyorogva.

- Szia Abby. - Köszönt kicsit szomorkásan.

- Harry, köszönöm, hogy itt vagy nekem. Te vagy a legjobb barátom. Alig pár hete ismerlek, de máris úgy érzem, hogy veled bármit megoszthatok. Ugye ez a kis dolog nem szakítja meg ezt a nagyszerű barátságot? - Kérdeztem mosolyogva.

- Persze, hogy nem. Ha nem engem választottál, hát nem. - Mosolygott vissza rám.

Annyira örülök, hogy Harry nem haragszik ránk. Vége lett a munkaidőnknek és elindultunk haza. Út közben Zayn hívott telefonon, hogy 3 körül értem jön és elmegyünk a bandapróbára.

Megállt Zayn kocsival a házunk előtt, majd bejött az ajtón. Elköszöntem anyáéktól és mondtam, hogy majd valamikor jövök. Egész úton csak zenét hallgattunk és énekeltünk. Nekem borzalmas hangom van, de neki csodálatos. Amikor odaértünk a ház elé kiszálltunk és bementünk a garázsba. Ott volt Niall, Liam és Louis.

- Harry még nem jött. - Mondta Louis.

Ebben a pillanatban belépett az ajtón és mosolyogva köszöntött mindenkit. Odajött hozzám és átölelt, majd beállt a fiúkhoz. Elénekeltek pár számot és úgy döntöttek tartanak 5 perc szünetet. A srácok leültek és én Zayn ölében foglaltam helyet. Beszélgettem a srácokkal és elmagyaráztuk ezt az egész dolgot Harry, Zayn és köztem. Sokat nevettünk és nagyon jó volt a hangulat. Ez az 5 srác nagyon jól el van együtt, igazán jó bandát alkotnak. Kicsi gyerek korunkból kezdtünk el mesélni cikis sztorikat. Niall kezdett el éppen beszélni amikkor valaki kivágta az ajtót. Persze, hogy Perrie volt az. Istenem ez a csaj mindenhol ott van.

- Ti ketten? - Mutatott rám és Zaynre.

- Mi bajod van? - Mondta Liam.

- Mi van? Meguntad Harry-t? - Kiabált, mint ahogy szokott.

- Higgadj le szöszi. - Mondtam.

- Én lehiggadok, de meglátjátok. Valakinek baja fog esni. - Nevetett és kirohant az ajtón.

7. FEJEZET

Reggel anya jött be a szobámba, hogy megnézze jól vagyok-e. Az utóbbi napokban nem mentem be dolgozni, beteget jelentettem. Nem volt kedvem sehová sem menni és senkivel sem beszélni. Anya és apa nagyon aggódtak értem, mert alapvetően egy jó kedvű lány vagyok. Anya tanácsára áthívtam délutánra a csajokat beszélgetni. Nagyon fáradt voltam, mert szinte napok óta alig alszok. Minden este azon gondolkozom, hogy mit kéne tennem. Harry iszonyúan rendes srác és működne is közöttünk minden, de be kell vallanom magamnak, hogy én Zaynbe vagyok szerelmes. Zayn első látásra megtetszett és első látásra beleszerettem. Amikor beszélgettünk mintha megállt volna az idő. Vele minden tökéletes lenne, csak egy baj van és az a baj Perrie. Ha Zayn szakít vele, biztos bántja Katy-t, de én nem tudnék boldog lenni Harryvel, miközben egy bandában van Zaynnel. Sehogy sem jó senkinek.

**

Délután átjöttek a csajok és elkezdtünk beszélgetni. Elmeséltem nekik a helyzetemet és tanácsokat kértem tőlük, de egyiküknek se volt jó ötlete.

- Nem akarsz el menni vásárolgatni? - Kérdezte Luci.

- Nem.. Sajnálom lányok, de nincs kedvem kimozdulni. - Mondtam szomorkásan.

- Jaj ne már. Te vagy Abby a bolond csaj akivel mindig jót hülyülünk. - Bíztatott Olivia.

- Nem maradhatsz ennyire savanyú örökre. - Mondta Danielle.

- Menjünk el fagyizni. - Vetette fel az ötletet Melani.

Mindannyian jóváhagytuk ezt az ötletet és elindultunk a városba. Sétáltunk és közben nézegettük a kirakatokat. Elsétáltunk a pékség előtt ahol dolgozom. Megijedtem, mert Harry bent volt és nem akartam, hogy észrevegyen. Szerencsére pont egy vevőt szolgált ki és nem volt ideje leskelődni. Amikor megettük a fagyit elbúcsúztam a csajoktól és elindultam haza. Az úton azon gondolkodtam, hogy mikor kellene vissza mennem dolgozni. Beértem a házba és felmentem a szobámba. Leültem az ágyam szélére és csak bámultam magam elé. Anya hangját hallottam, hogy beszélget valakivel, de tudtam, hogy apa nem lehet, mivel dolgozni van. Nem foglalkoztam különösebben vele, mert azt hittem valamelyik barátnője jött át hozzá. Valaki kopogott az ajtón.

- Ki az? - Kiáltottam ki.

- Szia Abby. Bejöhetek? - Kérdezte félénken Harry.

- Gyere. - Mondtam.

- Remélem nem zavarlak, csak azért jöttem, hogy megkérdezzem.. Hogy vagy? - kérdezte aranyosan.

- Jól kösz. Igazából már jobban vagyok.

- Akkor jó. Remélem hamar visszajössz dolgozni. - Mosolygott.

- Persze.. És mi újság a boltban?

Elmesélte, hogy mik történtek az elmúlt pár napban. Mondta, hogy volt bandapróbájuk és hogy van egy kis bonyodalom Zayn és Perrie között.

- Zayn szünetet kért. - Mondta.

- Miért? - Kérdeztem idegesen.

- Elege van Perrieből.

Csend volt a szobában hosszú percekig. Harry leült mellém az ágyra és megfogta a kezem. Amikor ránéztem az arcáról a szomorúság és az aggodalom tükröződött.

- Akkor mi lesz veletek? - Kérdezte halkan.

- Nem tudom. - Feleltem egyszerűen.

- És mi lesz velünk? - Harry közelebb hajolt hozzám.

- Nem tudom. - Hajtottam le a fejem.

Harry az államnál fogva felemelte a fejem és így már egymás szemébe néztünk. Egyre közelebb hajolt és a tarkómra tette a kezét. Tudtam, hogy meg akar csókolni, de nem volt erőm megakadályozni. Amikor az ajkaink összeértek forróság lett hírtelen. Tökéletes csók volt. Amikor szétváltunk csak mosolyogtunk mindketten. Harry szemei csillogtak a boldogságtól. Amikor újra meg akart csókolni elfordítottam a fejemet.

- Mi a baj? - Kérdezte zavarodottan.

- Semmi, csak.. - Hagytam abba a mondatot.

- Mi az?

- Nincs kedved sétálni? - Tereltem el a szót.

Harryvel elindultunk sétálgatni. Amikor kiértünk az utcánkból megfogta a kezem és magához húzott. Kicsit meglepődtem és próbáltam magam eltolni tőle, de ő erősebb volt. Újra meg akart csókolni, de ez csak egy kis puszinak sikerült, mert kiszabadulnom karjaiból. Mikor megfordultam Zayn állt mögöttem.

- Ti mit csináltok? - Kérdezte idegesen.

- Minek látszik? - Gúnyolódott Harry.

- Semmit. Sétálni indultunk, nem akarsz velünk tartani? - Kérdeztem Zaynt.

Zayn ránézett Harryre, majd vissza rám és vigyorogva mondta, hogy nagyon szívesen velünk jönne. Ez az egész séta nagyon kínos volt mindenkinek.

- Mit szólnátok ha megnéznénk nálunk egy filmet? - Ajánlottam fel.

- Rendben. Hol? - Kérdezte Zayn.

- Szerintem Abby rám és rá gondolt. - Mondta Harry.

- Nem.. Én hármunkra gondoltam és nálunk. - Mondtam kicsit dühösen.

- Rendben. - Mondták egyszerre.

Elindultunk hozzánk és közben egyikünk sem szólt semmit. Én sétáltam középen és ezért ők sem tudtak veszekedni egymással. Mindhárman feszültek voltunk és már alig vártuk, hogy odaérjünk hozzánk. Be inditáltam őket a szobámba és leültettem őket a kanapéra. Kerestem valami jó vígjátékot ami kicsit feloldja a feszültséget. Leültem közéjük és elkezdtük nézni a filmet. Zayn megfogta a kezem és a szemembe nézett.

- Zayn.. Ne.. - Állítottam meg.

- Miért? - Kérdezett kíváncsian.

- Mert.. mert ne. - Magyaráztam meg értelmesen.

- Harry? Tudom, hogy nem csak barátként szeretsz.

Suttogva beszélt hozzám, de engem akkor is zavart, hogy Harry ott ül a másik oldalamon. Zaynt kihívtam a konyhába, hogy ott beszéljük meg ezt az egészet.

- Mit mondtál odabent?

- Azt, hogy tudom, többnek tartasz mint barát. - Pimaszul vigyorgott.

- Mi? Ez nem igaz.. Harry mondta el?

- Igen Ő..

Most aztán szépen ég a pofám. Csak ez kellett. Harry is tudja, hogy sokat jelent nekem és most már Zayn is. Teljesen elpirultam.

- Miért csókoltad meg Harryt? - Kérdezett fájdalmasan.

- Nem.. Én nem.. - Magyaráztam.

- Nem? Nekem nem úgy tűnt. Ti most jártok? - Tette fel ezt az egyszerű kérdést.

- Nem. - Válaszoltam.

- Szeretnéd?

- Nem tudom.

Zayn féltékennyé vált. Nem tudtam mit tegyek, mert ha Zaynt választom Harryt megbántom és ez fordítva is így van. Visszamentünk a szobába és leültem Harry mellé a kanapéra. Vége lett a filmnek és kikísértem a két fiút. Harry csókért hajolt volna, de elutasítottam. Megöleltem mind két fiút és Zayntől még egy puszit is kaptam az arcomra.

**

Este odabent TV-ztem amikor csörgött a telefonom. Előkerestem az éjjeli szekrényem fiókjából és láttam, hogy Olivia hív. Azt mondta, hogy nem rég látta Harryt és Zaynt ahogyan sietősen rohantak valahová. Elmondta pontosan merre is voltak és elindultam. Mikor odaértem megláttam a fiúkat akik egymással szembe álltak és épp ütni kezdték volna egymást. Közelebb rohantam és kiabálni kezdtem.. "Nee". Zayn hátrafordult és Harry kihasználva figyelmetlenségét leütötte a földre. Bementem a wc-re és elkezdtem sírni. Eszembe jutott Zayn, amikor először találkoztunk, azután Katy és végül Perrie kegyetlensége. Ez az egész titkolózás kikészít. Én tényleg teljes mértékben megbízok Harryben és azt hiszem, el kell neki mondanom, hiszem már ő is részese. Összeszedtem magam és kimentem. Harry pont most rakta ki a zárva táblát.

- Harry. – Mondtam elhaló hangon. Közelebb jött hozzám. – Úgy döntöttem elmondok neked mindent. – Mondtam suttogva.

- Rendben. Menjünk egy csendes helyre. Eljössz hozzánk?

- Inkább menjünk hozzánk, mert nem akarok összefutni egyik bandataggal és Perrie-vel sem.

- Perrie? Azt hittem jól kijöttök. – Mondta meglepődötten.

- Sok mindenről nem tudsz. – Mondtam enyhén mosolyogva.

- Az biztos. Na de induljunk. Te mivel jöttél?

- Busszal.

- Én motorral vagyok, elvihetlek, ha gondolod. – Kérlelt kiskutya szemekkel.

- Rendben. – Egyeztem bele.

Elindultunk haza én átkaroltam Harryt, ez neki láthatólag tetszett, de én furcsán éreztem magam. Útközben próbáltam kitalálni miképp mondjam el Harrynek ezt az egészet. Úgy döntöttem nem kertelek, mindent úgy mondok el, ahogy volt.

- Ugye itt laksz? – Kérdezte Harry.

- Igen. – Mondtam nagyon sóhajtva. – Na de ne ácsorogjunk kint. Gyere be. Nincs itthon senki.

Bementünk és felkísértem Harryt a szobámba. Leültünk az ágyra és elmondtam neki mindent. Az elejétől a végéig. Elmondtam honnan ismertem Zaynt, elmondtam Perrie tettét és Katy-t is. Harryt is meglepte ez az egész.

- Sose gondoltam volna ezt Perrie-ről. – Mondta ledöbbenve Harry. – Akkor ezért viselkedik vele olyan furcsán Zayn is.

- Hogyan viselkedik vele? – Kérdeztem.

- Hát, kerüli a társaságát és elég lekezelő vele. Szinte már undorodik tőle, de ezt nem csodálom ezek után.

- Én sem. És értem miatta nem találkozhatok veletek. Nem akarom, hogy Katy-nek bántódása essen. – Mondtam szomorúan.

- Nem fog. És amúgy most mi a helyzet Zaynnel? – Kérdezte félénken.

- Ezt hogy érted?

- Szereted? – Tette fel ezt az egyszerű kérdést.

- Hogy őszinte legyek teljesen bizonytalan vagyok az érzéseimben, de ez az egy dolog, ami biztos, hogy Zaynnel több van köztünk, mint barátság. – Válaszoltam és tudom, hogy ez Harrynek nem esett túl jól.

- És mi van velem? – Kérdezte bizonytalanul.

- Harry, tényleg kedvellek, és nálad is kezdtem azt érezni, hogy talán te vagy a nagy Ő, de nem tudom… Jobb lesz, ha csak a pékségben találkozunk és nem kockáztatjuk Katy életét.

- Abby… Veled hasonló lánnyal még nem találkoztam… - Kezdte volna el mondani, de én félbe szakítottam.

- Harry… Most már menned kell. – Mondtam és lehajtottam a fejemet. – Viszlát, Harry.

- Szia Abby. – Mondta szomorúan, majd elment.

6. FEJEZET

A mai nap ugyan olyan átlagosnak indult, mint az összes többi. Reggel csörgött az ébresztőm, felöltöztem, lementem reggelizni, majd fogat mostam és munkába indultam. Útközben arra gondoltam, hogy már több mint két hete nem hallottam se Zaynről, se Harryről. Talán nem is hiányzok nekik, különben már kerestek volna.

Épp pakoltam valamit a pultnál, amikor belépett a főnököm.

- Abby, beszélhetnénk? – Kicsit megijedtem, mert azt hittem, hogy panasz érkezett rám.

- Igen, persze. Valami gond van? – Kérdeztem félénken.

- Hát ezt nem igazán nevezném gondnak. – Mondta sejtelmesen.

- Mit? – Kíváncsiskodtam.

- Lesz egy munkatársad! – Mondta kissé lelkesen.

- Ez remek! És ki lesz az?

- Csak annyit tudok róla, hogy egy srác és Haroldnak hívják.

- Értem. Mikor kezd?

- Ma délután kettőre jön, hogy megnézze, mi hol van. Segítesz neki, ugye? – Kérdezte a főnököm.

- Persze! – Mondtam lelkesedést színlelve.

- Rendben. Én kettőre nem tudok visszajönni, de megbízok benned. Most mennem kell. Szia Abby!

- Rendben, majd megoldom. Viszlát!

Ránéztem az órára, még csak tíz óra volt. Kezdtem izgatott lenni az új srác miatt. A mai nap eddig elég sikeresnek látszott. Amióta itt vagyok még nem volt annyi vendég, mint ma. Éppen egy vevőt szolgáltam ki, amikor nyílt az ajtó. Nem hittem a szememnek, amikor belépett az illető. Harry volt az.

- Szia Abby! – Köszönt mosolyogva.

- Mit adhatok? – Kérdeztem kicsit flegmán.

- Eligazítást. – Válaszolta egyszerűen.

- Mi?

- Jól hallottad.

- Mi, Harry te miről beszélsz? Egyáltalán miért jöttél ide? Van még ezer másik pékség.

- De én ebbe fogok dolgozni.

- Tessék? – Kérdeztem teljesen ledöbbenve.

- A nevem Harold Edward Styles. Örülök, hogy megismerhetlek. Te biztosan Abby vagy. Már sok szépet hallottam rólad. – Mondta kacsintva.

- Nem is tudtam, hogy Harold vagy.

- Igen, az a nevem, de nem használom. A Harry-t jobban szeretem. – Mondta egy cuki kisfiús mosoly kíséretében.

- Akkor miért azt mondtad a főnöknek, hogy Haroldnak hívnak? – Kíváncsiskodtam.

- Hogy félrevezesselek. Látnod kellett volna, hogy milyen fejet vágtál. – Mondta nevetve.

- Rendben, de ezt még megjárod, drága Harold. – Mondtam és bele boxoltam egyet a vállába.

Igazából kicsit féltem a Harryvel való közös dolgozástól, de kellemesen csalódtam. Harry nagyon jó munkatárs és rengeteget nevettünk.

- Szóval drága Abigal, eljönne velem ma este vacsorázni? – Kérdezte Harry elég vicces akcentussal.

- Kedves Harold nagyon szívesen elmennék önnel, de ez nem jó ötlet. – Mondtam egyre inkább elhaló hangon.

- Mégis miért? Ez csak egy vacsora, baráti vacsora. – Mondta szomorkásan.

- Nem az a vacsora a baj, hanem… valami más…

- De mégis mi? – Kérdezte Harry.

- Azt nem mondhatom el. – Mondtam és lehajtottam a fejmet.

- Nekem bármit elmondhatsz. – Mondta Harry és az álamnál fogva felemelte a fejem, így elkerülhetetlen volt a szemkontaktus. – Bízhatsz bennem. – Suttogta és közeledett felém. Szerencsére hamar észbe kaptam és elrántottam a fejemet.

- Harry, ezt ne. Én tényleg megkedveltelek, csak…

- Csak mi? Zayn? – Szakított félbe Harry.

- Mi? Hogy jön ide Zayn?

- Amikor először találkoztunk és nem volt ott Zayn teljesen más voltál, de most hogy tudod, hogy közöm van hozzá más lettél. Mi van köztetek? – Kérdezte idegesen.

- Ez bonyolult, ahogy ez az egész. – Mondtam és könnyek szöktek a szemembe.

- Mindent elmondhatsz és nem lesz bonyolult. – Mondta már szinte kiabálva, amikor belépett egy vevő. – Majd én elintézem, te menj be hátra, később beszélgetünk. – Mondta suttogva egy enyhe mosoly kíséretében.

Bementem a wc-re és elkezdtem sírni. Eszembe jutott Zayn, amikor először találkoztunk, azután Katy és végül Perrie kegyetlensége. Ez az egész titkolózás kikészít. Én tényleg teljes mértékben megbízok Harryben és azt hiszem, el kell neki mondanom, hiszem már ő is részese. Összeszedtem magam és kimentem. Harry pont most rakta ki a zárva táblát.

- Harry. – Mondtam elhaló hangon. Közelebb jött hozzám. – Úgy döntöttem elmondok neked mindent. – Mondtam suttogva.

- Rendben. Menjünk egy csendes helyre. Eljössz hozzánk?

- Inkább menjünk hozzánk, mert nem akarok összefutni egyik bandataggal és Perrie-vel sem.

- Perrie? Azt hittem jól kijöttök. – Mondta meglepődötten.

- Sok mindenről nem tudsz. – Mondtam enyhén mosolyogva.

- Az biztos. Na de induljunk. Te mivel jöttél?

- Busszal.

- Én motorral vagyok, elvihetlek, ha gondolod. – Kérlelt kiskutya szemekkel.

- Rendben. – Egyeztem bele.

Elindultunk haza én átkaroltam Harryt, ez neki láthatólag tetszett, de én furcsán éreztem magam. Útközben próbáltam kitalálni miképp mondjam el Harrynek ezt az egészet. Úgy döntöttem nem kertelek, mindent úgy mondok el, ahogy volt.

- Ugye itt laksz? – Kérdezte Harry.

- Igen. – Mondtam nagyon sóhajtva. – Na de ne ácsorogjunk kint. Gyere be. Nincs itthon senki.

Bementünk és felkísértem Harryt a szobámba. Leültünk az ágyra és elmondtam neki mindent. Az elejétől a végéig. Elmondtam honnan ismertem Zaynt, elmondtam Perrie tettét és Katy-t is. Harryt is meglepte ez az egész.

- Sose gondoltam volna ezt Perrie-ről. – Mondta ledöbbenve Harry. – Akkor ezért viselkedik vele olyan furcsán Zayn is.

- Hogyan viselkedik vele? – Kérdeztem.

- Hát, kerüli a társaságát és elég lekezelő vele. Szinte már undorodik tőle, de ezt nem csodálom ezek után.

- Én sem. És értem miatta nem találkozhatok veletek. Nem akarom, hogy Katy-nek bántódása essen. – Mondtam szomorúan.

- Nem fog. És amúgy most mi a helyzet Zaynnel? – Kérdezte félénken.

- Ezt hogy érted?

- Szereted? – Tette fel ezt az egyszerű kérdést.

- Hogy őszinte legyek teljesen bizonytalan vagyok az érzéseimben, de ez az egy dolog, ami biztos, hogy Zaynnel több van köztünk, mint barátság. – Válaszoltam és tudom, hogy ez Harrynek nem esett túl jól.

- És mi van velem? – Kérdezte bizonytalanul.

- Harry, tényleg kedvellek, és nálad is kezdtem azt érezni, hogy talán te vagy a nagy Ő, de nem tudom… Jobb lesz, ha csak a pékségben találkozunk és nem kockáztatjuk Katy életét.

- Abby… Veled hasonló lánnyal még nem találkoztam… - Kezdte volna el mondani, de én félbe szakítottam.

- Harry… Most már menned kell. – Mondtam és lehajtottam a fejemet. – Viszlát, Harry.

- Szia Abby. – Mondta szomorúan, majd elment.

5. FEJEZET

Egyik szombat reggel a szobámban pakoltam és közben zenét hallgattam. Mikor egyedül vagyok bent akkor valaminek szólni kell, mert másképp nem bírok meglenni. A zene elég hangos volt ahhoz, hogy ne halljam, ha bejön valaki. Éppen lehajoltam felvenni valamit, amikor a zene elhalkult. Gyorsan felegyenesedtem és hátranézem, amikor megláttam Harry-t. Sikítottam egyet az ijedségtől és hozzávágtam egy párát. Harry arcán pimasz vigyor volt és láthatóan örült annak, hogy rám hozhatta a frászt.

- Szia Abby.

- Szervusz Harry. Te még kopogásról nem hallottál? - Felháborodvakérdeztem.

- De, csak anyud mondta, hogy jöjjek be. Nagyon kedves nő. - Mosolyodott újra el.

- Tudom, hiszen hasonlítunk. - Nevettem.

Harry közelebb lépett hozzám és átölelt. Gyengéden megszorított, majd felemelt a földről egy kicsit, majd letett. Amikor elengedett egymás szemébe néztünk és mosolyogni kezdünk.

- Hiányoztál. - Mondta halkan.

- Komolyan? - Néztem rá meglepődötten.

- Igen. - Jött enyhén zavarba.

Majd újra közelebb hajolt és meg akart csókolni, de én elfordítottam a fejem és ez a puszi az arcomat találta el. Harry láthatóan nem tudta miért tettem ezt. Igazából az okát én sem tudtam, csak amolyan reflexszerű volt. Talán valamilyen szinten Zayn volt az oka, bár tudtam, hogy ő Perrievel van. Kínos csend volt és csak álltunk egymással szemben, míg Harry meg nem szólalt..

- Indulhatunk?- Kérdezett.

- Hová? - Értetlenül néztem rá.

- A Bandát meg hallgatni.

- Ja.. Igen..

Megbeszéltem anyával, hogy hol leszek és kb mikorra érek haza. Harry a kocsijával a házunk előtt parkolt. Amikor kiértünk a kapun Harry kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Igazi úri ember. A kocsiban szólt egy szám és azt Harry elkezdte énekelni. Megállapítottam, hogy tényleg van tehetsége. A Városból már teljesen ki értünk amikor egy ház előtt álltunk meg. Kiszálltunk a kocsiból és Harry ismét megfogta a kezem. Zavarban éreztem magam emiatt ezért elengedtem.

- Hol vagyunk? - Kérdeztem.

- Az egyik bandatag házánál, az ő garázsukban szoktunk próbálni. - Magyarázta aranyosan.

Egyre közelebb értünk a garázshoz és hallottam a fiúkat beszélgetni.

- Mondtam nekik, hogy ma elhozlak. Egy másik bandatag barátnője is itt lesz. - Mosolygott.

- Rendben.

Mikor beértünk a garázsba megláttam 3 srácot. Kedvesen köszöntöttek. Ekkor belépett az ajtón a 4. fiú is. Teljesen le döbbentem amikor felismertem a srácot. Zayn volt az. Ő is meglepődött, mert a kezében lévő vizes palackot a földre ejtette. Mindenki Zanyre nézett aki csak annyit mondott: "ez az üveg csúszós", majd elkezdett nevetni.

- Srácok, bemutatom Abby-t. - Mutatott rám Harry.

- Szia, Niall vagyok. - Mutatkozott be egy szőke hajú srác.

- Helló, a nevem Liam.

- Szia, Louis vagyok.

- Szia… Zayn.

- Sziasztok srácok, örülök, hogy megismerhettelek titeket. - Mosolyogtam rájuk.

Zaynnel egymásra néztünk, majd mind a ketten Harry-re szegeztük a tekintetünket amikor ő odalépett mellém. Láthatóan kiszúrta, hogy Zaynnel feszültek vagyunk.

- Akkor kezdjük is. - Mondta komolyan Harry.

- Mindent bele. - Biztattam őket.

Elkezdtek játszani pár számot pl: Torn, Viva La Vida. Már egész jó volt a hangulat, Zayn is lehiggadt, legalábbis látszólag. Belekezdtek egy újabb számba amikor becsapódott az ajtó. A fiúk leálltak és mindenki az ajtóra nézett. Perrie volt az. Betotyogott az ajtón és egyenesen rám nézett.

- Ez meg mit keres itt? - Visított.

- Abby csak megnézi a bandát. - Nyugtatta Zayn.

- Megnézi a bandát? És ti ezt beveszitek? Csak azért jött, hogy elvegyen tőlem. - Hisztizett.

- Mi? Elvegye Zaynt? Abby velem jött. - Szólalt meg Harry.

- Áá értem. Zaynt nem kaphattad meg és egyből rástartolsz Harryre, igaz? - Vádaskodott.

- Nem Perrie, félre érted. Nekem most mennem kell. Sziasztok. - Rohantam ki az ajtón.

Az utcán kezdtem el sétálni amikor Zayn és Harry utánam futottak. Ezt jól megcsináltam, nem is kellett volna idejönnöm. Most biztosan bántani fogja Katy-t.

- Abby várj. - Kiabált Harry.

Úgy tettem, mint aki nem hallja és sétáltam tovább kicsit gyorsabban. Egyre közelebb értek és Harry megfogta a kezem, hogy ne menjek tovább. Megfordultam és a két srácra néztem.

- Mi volt ez az egész Abby? - Kérdezett Harry szomorúan.

- Semmi, csak a.. csak.. - Nem tudtam befejezni a mondatom.

Zaynre néztem és elkezdtem sírni. Eszembe jutott amikor a raktárban voltam. Eszembe jutott Katy és eszembe jutott a két férfi. Nagyon sírtam, annyira, hogy szinte alig kaptam levegőt.

- Nyugodj meg Abby, nincs semmi baj. - Mondta Zayn és átölelt.

Harryre néztem és láttam rajta, hogy nagyon szomorú. Zayn ölelését leráztam és ismét szemben álltam velük.

- Ti ismeritek egymást? - Kérdezett engem és Zaynt Harry.

- Igen. - Válaszolt Zayn.

- Mióta? Hogyan? Barátok vagytok? - Lett egyre idegesebb és idegesebb Harry.

Zaynnel egymásra néztünk, majd újra Harryre. Harry láthatóan össze volt zavarodva a Zaynnel való kapcsolatomról, úgy ahogyan én is.

- Barátok vagytok? - Kiabált Harry.

- Nem! Csak egyszer volt bent a pékségünkben. - Hazudtam.

Zayn pillantása elszomorodott. Láthatóan nem erre számított. Sajnáltam nagyon a két srácot, de muszáj volt hazudnom.

- Hazaviszlek, gyere. - Hívott Harry.

- Rendben. Szia Zayn. - köszöntem el.

Az úton szinte alig beszélgettünk, de amikor megálltunk a házunk előtt Harry bezárta az ajtót belülről.

- Meg kell beszélnünk ezt az egészet. - Mondta Harry.

- Figyelj.. - Kezdtem el, de Harry félbe szakított.

- Amióta megismertelek másra se tudok gondolni, csak rád. Amikor Zayn megölelt megszakadt a szívem. Ilyet szinte még sosem éreztem. Különleges vagy számomra, nem szeretnélek elveszíteni. - Komoly volt a hangja.

- Azt szeretném, ha nem találkoznánk többé. - Mondtam kegyetlenül.

- Mi-Miért? - Csodálkozott.

- Sajnálom, de nem mondhatom el.

Ezzel a mondattal kiszálltam a kocsiból és becsuktam az ajtaját. Sajnáltam Harryt, mert klassz srác, de mivel Zaynnel egy bandában van, így elkerülhetetlen, hogy találkozzak vele. Harrynek is kínos lenne és Perrie is gyakran ott van velük. Mindenkinek jobb lesz így.

4. FEJEZET

Már egy pár hete nem találkoztam Zaynnel és nem is hallottam róla semmit. Ez a srác tökéletes volt, legalábbis nekem. A stílusa, a haja, a szemei, az ajkai egyszóval mindenéhez vonzódtam.

Egy átlagos, unalmas napom volt a pékségben. Odakint esett az eső és minden szomorkás volt. Vásárlók is szinte alig jöttek. Már a munkaidőm végénél jártam amikor belépett az ajtón egy maci sapkás srác. A haja göndör volt és az esőcseppek csillogtak rajta. Közelebb lépett a pulthoz és elmondta mit szeretne venni. Hangja rekettes volt, szemei zöldesek és ahogyan rám nézett csodásan csillogtak. Teljesen elvarázsolt ez a srác. A főnök lépett közbe a "szemezésnek" azzal, hogy lejárt a munkaidőm. Az eső elkezdett szakadni, annyira, hogy alig lehetett látni valamit odakint. A srác ott állt az ablak mellett és bámult kifelé.

 - A francba.. Most hogy menjek haza?! - Szidkozódtam, miközben a telefonom után kutattam.

- Gyalog vagy? - Kérdezett a titokzatos fiú.

- Igen. - Adtam rövid választ kérdésére.

- Harry vagyok. - Mosolygott és a jobb kezét nyújtotta felém.

- Abby. - Fogadtam el a gesztust.

Kezei hatalmasak voltak, az enyém elveszett benne. Kicsit megszorította a kezem, majd elengedte. Rám mosolyogott és újra az esőt kezdtük el bámulni. Hosszú percekig csend volt, amit Ő tört meg.

- Nagyon szeretem az esőt. - Jelentette ki.

- Én is. Olyankor olyan békés minden. - Értettem egyet vele.

- El kéne indulnunk haza, nem gondolod? - Mosolygott újra.

- De, csak tudod.. Gyalog vagyok. - Nevettem el magam.

A főnököm összepakolta a cuccát majd letette a kulcsokat az asztalra, hogy ha indulok zárjak be. Harry mellettem állt és míg én a kulcsokkal babráltam láttam, hogy fél szemmel lepillant rám. Az arcán enyhe mosoly húzódott amikor elejtettem a táskám és annak minden tartalma kiborult.

- A fenébe, hogy lehetek ilyen béna? - Szidtam saját magam miközben szedegettem a cuccokat.

- Várj, majd segítek. - Hajolt le Harry.

A kezeink összeértek és újra egymás szemébe néztünk.

- Mond Abby. Lenne kedved valamikor randizni velem? - Szégyellősen mosolygott.

- Persze. - Mosolyogtam vissza rá.

Az eső végre elállt és kisütött a Nap. Bezártam a boltot és elindultam haza. Harry utánam futott és megfogta a kezem.

- És mi lesz a randinkal? - Húzott közelebb magához.

- Ja igen.. Elmegyünk fagyizni? - Kérdeztem.

- Az jó lenne. - Válaszolt.

Elindultunk egy közeli fagyizóhoz. Út közben beszélgettünk és kiderült, hogy Harry 2 hete kezdett el játszani egy bandában. Azt monda, hogy még rajta kívül 4 srác vesz benne részt. Odaértünk a fagyizóhoz és kikértük az adagunkat. Leültünk egy padra egy parkban.

- Lenne kedved meghallgatni egyszer a bandánkat? - Kérdezett izgatottan.

- Persze, ki nem hagynám. - Mosolyogtam.

Megettük a fagyit és még fél óráig ott beszélgettünk. Elmondta, hogy imád énekelni és szerinte meg is van a tehetsége. Mesélt a családjáról, hobbijáról és én is ezt tettem. Nagyon hamar összebarátkoztunk és nagyon megértettük egymást. Vele olyan volt beszélgetni mintha már legalább 5 éve a legjobb barátok lennénk. Amikor ránéztem az órámra megláttam, hogy már másfél órája otthon kéne lennem.

- Haza kell mennem. - Ezzel felpattantam a padról.

- Rendben, hazaviszlek. - Ajánlotta fel.

- Nem kérhetek ilyesmit, inkább sétálok. - Utasítottam el ajánlatát.

- De nagyon szívesen elviszlek. Gyere. - Nyújtotta felém a kezét.

Elsétáltunk a kocsijához kézen fogva. Annyira furcsa volt. Gyakorlatilag alig egy órája ismerem és már a kezét fogom. Beültünk a kocsiba és elvitt hazáig. Amikor ki akartam szállni nem engedte kinyitni az ajtót, míg nem adtam neki egy puszit. Megbeszéltük, hogy 2 nap múlva találkozunk és akkor talán elvisz egy banda próbára. Már nagyon kíváncsi voltam, milyen a zenéjük. Harry egy olyan srác akivel pillanatok alatt lehet barátságot kötni. A randi idején nem is gondoltam Zayn-re vagy arra a hülye libára, Perrie-re.

3. FEJEZET

Amikor már teljes sebességemből futottam nagyon elfáradtam. Amikor hátra néztem a férfi még mindig a nyomomban volt. Lassult a futásom és nehezen vettem a levegőt. Amikor ismét hátra fordultam már nem láttam sehol az embert. *Végre leráztam.*- gondoltam magamban és megálltam pár percet pihenni. Egy másik férfi elkapta a csuklómat és szorosan magához húzott.

- Gyere játszunk egyet. - Nyöszörgött.

Dőlt belőle a pia szag. Ekkorra a társa is oda ért hozzánk. Egy kést vett elő a zsebéből és a nyakamhoz szegezte.

- Ha nem teszed azt amit mondok búcsút mondhatsz a csini buksidnak. - Fenyegetett.

- Kérem hagyjanak. - Mondtam elcsukló hangon.

Elkezdtek nevetni és a kést ledobták a földre. Nekinyomtak az egyik épület falának szinte tiszta erőből. Egyre jobban féltem. Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Az utcán egy árva lélek sem mászkált. Az egyik támadóm telefonja megcsörrent ezzel egy pillanatnyi szabadságot nyertem és elrohantam onnan. A házunkhoz érve berohantam a kapun, majd becsaptam magam után a szoba ajtómat. Elkezdtem síni. Anya kopogtatott az ajtómon..

- Kicsim, minden rendben? - Kérdezett aggódóan.

- Persze, csak kicsit sokáig tartott a vásárlás. - Mondtam az első dolgot ami az eszembe jutott.

- Rendben. Menj el zuhanyozni és aludd ki magad. - Mondta, majd elment az ajtóm elől.

Újra elkezdtem sírni és csak azt vettem észre, hogy véres a paplanom. Ahogy megnéztem a karomat láttam, hogy van rajta egy vágás. Nem is éreztem amikor történt, biztos az ijedség miatt. Kimentem a fürdőbe és lezuhanyoztam, majd lefertőtlenítettem a sebet és bekötöztem. Visszamentem a szobámba és elaludtam. Tudtam, hogy anyáék ebédre is ott maradnak és mivel, hogy éhes voltam és otthon nem volt kaja, ezért elmentem a közeli gyorsétterembe. Úgy éreztem, mintha a szomszéd asztalnál ülők engem figyelnének, de úgy voltam vele, hogy csak az előző este miatt gondolok ilyenekre. Miután megettem az ebédemet úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni a parkba kiszellőztetni a fejemet. Már lassan 1 órája sétálgattam, amikor meghallottam egy kislány sírását. - Szia, kislány. Mi a baj? – Kérdeztem mosolyogva. - Elszöktem otthonról, mert anyukámmal összevesztünk és most nem találok haza. – Sírt tovább. - Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. Hogy hívnak? - Katy. – Mondta sírós hangon. - Figyelj csak, Katy. Tudod a címeteket? - Kérdeztem tőle. Elég jól ismertem a várost és talán tudom merre lakik. - Robbinson utca 36. – Válasza lesújtott. Igen, hallottam már erről az utcáról, de még sosem mentem oda. Nem mertem. Nem a legjobb környéken van, de nem hagyhattam magára Katy-t sem. - Tudom, merre van. Gyere, hazaviszlek. - Tényleg? Köszönöm! – Mondta már mosolyogva és egy puszit adott az arcomra. 10 perc séta után már oda is értünk. Odakísértem Katy-t az ajtóhoz és búcsúzásul kaptam még egy puszit. Elindultam haza. Mit ne mondjak rettentően féltem. Két alak tűnt fel az utca végén és mutogattak felém. Elkezdtem szaladni, majd ők is. Hangosan nevettek, én sírtam. Amikor kiértem erről a környékről kezdtem megnyugodni, hogy talán leráztam őket. Sétálni kezdtem haza, de valamiért még most is úgy éreztem, hogy követnek. Körbenéztem, de senkit se láttam. Felvettem a fülesemet és zenét hallgattam, hogy ellazuljak. Már teljesen beleéltem magam a számban, amikor a szám elé tartottak valamit, amitől teljesen elkábultam. Amikor felébredtem egy nedves, koszos és büdös raktár épületben találtam magam. Két férfi közeledett felém. - Jó reggelt szépség. – Köszönt az egyik. - Jó aludtál? – Kérdezte a másik. Felismertem őket. Ők voltak azok, akik előző este üldöztek engem, de vajon mit akarnak pont tőlem? - Mit akarnak tőlem? – Kérdeztem idegesen. - Az nagyon egyszerű. – Lépett be egy nő. – Hagyd békén a pasimat! – Ordított rám. - Mi? Ohh.. – Ez a nő Perrie, Zayn barátnője. - Bizony. Perrie Edwards. – Nyújtotta a kezét és gúnyosan mosolygott. - Én nem fogok hozzád nyúlni. – Mondtam. - Chh.. Mintha érdekelnél. - Nem kényszerítheted Zayn-t, hogy téged szeressen, ha már ez nem így van. – Mondtam habozás nélkül. - De Zayn csakis engem szeret, és nehogy te akard megmondani, hogy mit csináljak! - Én nem mondom meg, csak ez már beteg, amit csinálsz. - Ha nem szállsz re Zaynről, akkor a kis Katy issza meg a levét. - Katy-t ne bántsd! - Ha leszállsz Zaynről akkor senkinek sem esik bántódása. - Rendben legyen. Most már elengedsz? - Arról ne is álmodj. Még játszunk egy kicsit. – Mondta sejtelmesen vigyorogva. - Azt majd meglátod. Jack, Josh gyertek ide! – Aha, szóval így hívják az embereit. A láncaimat néztem és eszembe jutott, hogy a hajamban vagy egy hajcsat, megpróbálhatok kiszabadulni. befordultam a fal felé és a fejemet a térdemre hajtottam, majd az ölembe vettem a lakatot és sikerült kinyitnom! Hátra pillantottam, senki sem figyelt rám. Gyorsan megfogtam a láncokat és lehajítottam a földre, majd elkezdtem szaladni. Ekkor észrevettek és utánam futottak. Szerencsére az egyik legjobb futó vagyok az osztályban, ezért bírtam a tempót, ellentétben Jack-kel és Josh-sal. Előszedtem a telefonomat és tárcsázni akartam valakit, de a könnyeim miatt nem láttam semmit és sikeresen beleszaladtam valakibe. - Elnézést. – Motyogtam. - Abby? – Felismertem a hangját. Zayn volt az. - Zayn! – Megörültem neki és a nyakába ugrottam. - Mi történt? Miért sírsz? – Kérdezte aggódva. - Semmi, csak rossz napom volt. – Nem akartam Zayn-nek elmondani az igazat, mert akkor biztos számon kérte volna a barátnőjét, aki amilyen egy szpihopata tényleg bántaná Katy-t. - Rendben. Holnap elmegyünk fagyizni? - Persze ez jól hangzik.. Vagyis nem érek rá. Figyelj Zayn, nem találkozhatunk többet. Bonyolult lenne elmagyarázni, de így lesz a legjobb. Ha most megbocsájtasz, haza kell mennem. Viszlát Zayn. – Mondtam és hazafelé vettem az irány. Egész úton sírtam. Hihetetlen, hogy megbírtam valakit ennyire kedvelni.