4. FEJEZET

Már egy pár hete nem találkoztam Zaynnel és nem is hallottam róla semmit. Ez a srác tökéletes volt, legalábbis nekem. A stílusa, a haja, a szemei, az ajkai egyszóval mindenéhez vonzódtam.

Egy átlagos, unalmas napom volt a pékségben. Odakint esett az eső és minden szomorkás volt. Vásárlók is szinte alig jöttek. Már a munkaidőm végénél jártam amikor belépett az ajtón egy maci sapkás srác. A haja göndör volt és az esőcseppek csillogtak rajta. Közelebb lépett a pulthoz és elmondta mit szeretne venni. Hangja rekettes volt, szemei zöldesek és ahogyan rám nézett csodásan csillogtak. Teljesen elvarázsolt ez a srác. A főnök lépett közbe a "szemezésnek" azzal, hogy lejárt a munkaidőm. Az eső elkezdett szakadni, annyira, hogy alig lehetett látni valamit odakint. A srác ott állt az ablak mellett és bámult kifelé.

 - A francba.. Most hogy menjek haza?! - Szidkozódtam, miközben a telefonom után kutattam.

- Gyalog vagy? - Kérdezett a titokzatos fiú.

- Igen. - Adtam rövid választ kérdésére.

- Harry vagyok. - Mosolygott és a jobb kezét nyújtotta felém.

- Abby. - Fogadtam el a gesztust.

Kezei hatalmasak voltak, az enyém elveszett benne. Kicsit megszorította a kezem, majd elengedte. Rám mosolyogott és újra az esőt kezdtük el bámulni. Hosszú percekig csend volt, amit Ő tört meg.

- Nagyon szeretem az esőt. - Jelentette ki.

- Én is. Olyankor olyan békés minden. - Értettem egyet vele.

- El kéne indulnunk haza, nem gondolod? - Mosolygott újra.

- De, csak tudod.. Gyalog vagyok. - Nevettem el magam.

A főnököm összepakolta a cuccát majd letette a kulcsokat az asztalra, hogy ha indulok zárjak be. Harry mellettem állt és míg én a kulcsokkal babráltam láttam, hogy fél szemmel lepillant rám. Az arcán enyhe mosoly húzódott amikor elejtettem a táskám és annak minden tartalma kiborult.

- A fenébe, hogy lehetek ilyen béna? - Szidtam saját magam miközben szedegettem a cuccokat.

- Várj, majd segítek. - Hajolt le Harry.

A kezeink összeértek és újra egymás szemébe néztünk.

- Mond Abby. Lenne kedved valamikor randizni velem? - Szégyellősen mosolygott.

- Persze. - Mosolyogtam vissza rá.

Az eső végre elállt és kisütött a Nap. Bezártam a boltot és elindultam haza. Harry utánam futott és megfogta a kezem.

- És mi lesz a randinkal? - Húzott közelebb magához.

- Ja igen.. Elmegyünk fagyizni? - Kérdeztem.

- Az jó lenne. - Válaszolt.

Elindultunk egy közeli fagyizóhoz. Út közben beszélgettünk és kiderült, hogy Harry 2 hete kezdett el játszani egy bandában. Azt monda, hogy még rajta kívül 4 srác vesz benne részt. Odaértünk a fagyizóhoz és kikértük az adagunkat. Leültünk egy padra egy parkban.

- Lenne kedved meghallgatni egyszer a bandánkat? - Kérdezett izgatottan.

- Persze, ki nem hagynám. - Mosolyogtam.

Megettük a fagyit és még fél óráig ott beszélgettünk. Elmondta, hogy imád énekelni és szerinte meg is van a tehetsége. Mesélt a családjáról, hobbijáról és én is ezt tettem. Nagyon hamar összebarátkoztunk és nagyon megértettük egymást. Vele olyan volt beszélgetni mintha már legalább 5 éve a legjobb barátok lennénk. Amikor ránéztem az órámra megláttam, hogy már másfél órája otthon kéne lennem.

- Haza kell mennem. - Ezzel felpattantam a padról.

- Rendben, hazaviszlek. - Ajánlotta fel.

- Nem kérhetek ilyesmit, inkább sétálok. - Utasítottam el ajánlatát.

- De nagyon szívesen elviszlek. Gyere. - Nyújtotta felém a kezét.

Elsétáltunk a kocsijához kézen fogva. Annyira furcsa volt. Gyakorlatilag alig egy órája ismerem és már a kezét fogom. Beültünk a kocsiba és elvitt hazáig. Amikor ki akartam szállni nem engedte kinyitni az ajtót, míg nem adtam neki egy puszit. Megbeszéltük, hogy 2 nap múlva találkozunk és akkor talán elvisz egy banda próbára. Már nagyon kíváncsi voltam, milyen a zenéjük. Harry egy olyan srác akivel pillanatok alatt lehet barátságot kötni. A randi idején nem is gondoltam Zayn-re vagy arra a hülye libára, Perrie-re.