14. FEJEZET

- Nyugi van Zayn. Csak beszélgetünk. – Mondta Harry.

- Te ezt beszélgetésnek nevezed? – Kiabált Zayn. – Azonnal engedd el Abby-t!

- Nem irányíthatod te az ő életét! Azt csinál, amit akar! Nem tudom drága Zayn, hogy feltűnt-e, de Abby felnőtt nő, aki el tudja dönteni, hogy mit akar… és kivel. – Mosolyodott el gúnyosan Harry.

- Fejezd be a gyerekeskedést. – Mondta Zayn.

- Nem tudom, hogy kettőnk közül ki a gyerekes. Nem én nem hagyom Abby-t továbblépni.

- Abby velem akar lenni. Kérlek, ne nehezítsd meg a dolgunkat, így is eleget szenvedtünk a kapcsolatunkért.

- Jajj, de szomorú. Zayn nem adnál egy zsepit? – Gúnyolódott Harry.

- Harry, szánalmas vagy. Nem értem minek kellett ennyit innod. – Mondta Zayn.

- Persze, persze. Te vagy a jó fej, a csodás, a lányok álma. Ahogy egyre sikeresebbek leszünk, te egyre beképzeltebb leszel! – Na, és most szakadt el a cérna. Láttam Zaynen, hogy már nagyon ideges. Ennek nem lesz jó vége.

- Fiúk fejezzétek már be! – Kiáltottam rájuk, de szerintem meg se hallották.

- Te meg amióta megláttad Abby-t csorgatod utána a nyálad, mikor ő világosan megmondta, hogy csak barátok vagytok, de nem neked minden kell! Azzal a kevés kis eszeddel felfoghatnád végre! – Kiabálta Zayn.

- Nekem legalább van annyi eszem, hogy egyszerre nem két csajjal kavarok! Apropó hogy van Perrie? Gondolom, még most is beszélsz vele. – Kérdezte Harry gúnyosan.

- Képzeld, nem beszélek vele, mert még ő is felfogta, hogy ne zaklasson minket!

- Aha, mert Perrie pont olyan, hogy nem fog zaklatni!

- Megmondta, hogy nem fog! Elég őszintének tűnt és azt hiszem, hiszek neki! – Mondta Zayn.

- Majd meglátjuk. – Mondta Harry sejtelmesen.

- Harry fejezd be! – Mondta Zayn.

- Mit is? – Kérdezte Harry önelégült vigyorral.

- Ne mond el! – Kiabált Zayn.

- Mégis mit ne mondjak el? Azt, hogy Perrie terhes? De hisz ezt Abby is biztos tudja, hiszen mindent megbeszéltek, vagy nem? – Kérdezte Harry gúnyos vigyorral az arcán.

- Elég fejezd be! – Mondta Zayn. – Abby, ez nem igaz, ne higgy neki, csak szét akar választani minket!

- Már nem tudom, mit higgyek. - Mondtam a könnyeimmel küszködve.

- Te barom, Abby-t ebbe ne keverd bele! – Kiabált Zayn Harryvel.

- De azt, hiszen van jogom beleszólni, hiszen rajtam megy a vita! – Kiabáltam már én is.

- Nem tehetek róla, hogy ez a barom ilyen gyerekes! – Mondta Zayn.

- Oh Zayn nagyon tévedsz! Mindketten gyerekesek vagytok! Harry, nézz magadra, hogy hova süllyedtél! Direkt elrontod a fellépéseket, amibe a többiek munkája is benne van! És most mi vagy? Részeg vagy Harry! És Zayn, te meg lesüllyedtél az ő szintjére és vitáztál vele. Komolyan milyen barátok vagytok? Összevesztek egy lány miatt? – Mondtam sírva.

- Abby, én…

- Harry, nem érdekel.

- De én sajnálom! Tényleg. Tudod, hogy sohasem tennék neked olyat, amit nem akarsz. – Folytatta tovább Harry.

- Harry, Abby azt mondta, hogy nem érdekli! – Védett meg Zayn.

- Zayn nem kell megvédened engem. Felnőtt vagyok. Tudok beszélni, szóval nincs szükségem tolmácsra! De most jobb lesz, ha hazamegyek.

- Hazaviszlek. – Ajánlotta fel Zayn.

- Nem. Inkább sétálnék, ki kell szellőztetnem a fejemet.

- Nem akarom, hogy bajod essen, hadd menjek veled. – Kérlelt Zayn.

- Érdekes, az elmúlt fél órában mindketten elfeledkeztetek arról, hogy itt vagyok, csak egymással vitáztatok! – Mondtam mérgesen.

- Sajnáljuk Abby. – Nem válaszoltam rá semmit, csak hazaindultam.

***

Miután megfürödtem és elvégeztem a szokásos dolgokat nem hagyott nyugodni az, amit Harry mondott, lehet csak részeg volt, de a mondás is úgy tartja, hogy a részeg és az ideges ember mond igazat. Na, ma este Harry mindkettő volt. Hirtelen ötlettől vezényelve előszedtem a telefonomat és tárcsáztam Perrie-t.

- Halló? - Szólt bele a telefonba.

- Szia Perrie, én vagyok az, Abby.

- Szia Abby! Mi újság? Milyen a buli? – Kérdezte kedvesen.

- Már eljöttem.

- Miért? Mi történt?

- Hát ez hosszú. Most csak egy kérdésem lenne.

- Kérdezd nyugodtan.

- Tényleg igaz? – Kérdeztem könnyeimmel küzködve.

- Mi?

- Hát, hogy te terhes vagy? – Amikor ezt megkérdeztem óriási gombócot éreztem a torkomban.

- Abby, én nagyon sajnálom.

- Mikor lettél terhes? Mielőtt idejöttem vagy utána?

- Utána. – Ennyi. Kinyomtam a telefonomat és egész éjszaka sírtam.