9. FEJEZET

Perrie várj. - Kiabáltam utána.

Kirohantunk Zaynnel az ajtón és megpróbáltunk vele beszélni. Az utcán sétált viszonylag lassan.

- Perrie! - Állítottam meg.

- Mi van? - Kérdezett flegmán.

- Nyugodj meg kérlek. Ne haragudj rám. Őszintén, nem akartalak titeket szétválasztani. Eszemben sem volt. - Szabadkoztam.

- Semmi baj. Sajnálom, hogy hisztis voltam. - Mosolygott.

Csak néztem, hogy ez most tényleg Perrie?! Csodálkozva figyeltem ahogyan megbeszéli Zaynnel a dolgokat. Búcsúzóul megölelte, majd elment. Visszamentünk a srácokhoz és még pár számot eljátszottak. Az idő gyorsan eltelt és már azon vettem észre, hogy este 9 óra volt.

- Nekem haza kell mennem. - Szólaltam meg.

- Muszáj? - Kérdezte szomorúan Zayn.

- Igen. Anya így is meg fog ölni.

Elköszöntem a srácoktól és jó éjszakát kívántam, majd beültünk Zaynnel a kocsiba és elindultunk haza.

- Holnap ráérsz? - Kérdezte mosolyogva.

- Persze. Délután, mert addig dolgozom. - Válaszoltam.

- Mi lenne, ha reggel érted mennék és bevinnélek a munkába?

- Alig egy utcányira van a pékség. Ennyire nem vagyok lusta. - Nevettem.

- Rendben. Válaszolt komolyan.

Megálltunk a házunk előtt és én kiszálltam a kocsiból. Becsuktam magam után az ajtót és elindultam befelé.

- Még egy puszit sem kapok? - Szólt Zayn, miközben odajött hozzám.

Válaszul csak nevetni kezdem és egy kis puszit nyomtam az arcára. Újra belenéztem a szemébe és megcsókoltam. Amikor szétváltak az ajkaink az orromhoz nyomta az orrát és eszkimó puszit adott. Ezen mindketten mosolyogni kezdtünk.

- Most már be kell mennem. - Mondtam szomorúan.

- Rendben. Jó éjt. Szia. - Ölelt meg, majd beszállt a kocsiba.

Búcsúzóul még integetett és én ezzel a mozdulattal bementem az ajtón. Odabent sötétség volt, csak anyáék szobájában ment a TV. Próbáltam halkan felmenni a szobámba, hogy ne vegyenek észre. Már majdnem felértem a szobámba amikor anya állt elém.

- Hol voltál? - Kérdezett.

- Zaynnel. - Feleltem halkan.

- Zayn? Ő kicsoda? - Kérdezett kíváncsian.

- Hát.. Ő…

- Abby. Nem tartom jó ötletnek, hogy egy idősebb fiúval legyél. - Mondta közömbösen.

- De anya..

- Késő van. Menj zuhanyozz, majd aludj. Holnap munka. - Ezzel a mondattal le is ment a lépcsőn.

Lezuhanyoztam és írtam egy sms-t Zaynnek.

*Anya haragszik amiért későn jöttem haza*

Már majdnem el aludtam amikor csipogott a telefonom. Válaszolt.

*Nyugi, minden rendben lesz. Jó éjt.*

Válaszolni akartam, de elnyomott az álom.

**

Reggel amikor fel ébredtem észrevettem, hogy a telefon a kezemben van. Gyorsan megírtam Zaynnek, hogy ne haragudjon, de elaludtam.

Siettem a munkahelyre, mert egy kicsit késésben voltam. Út közben arra gondoltam, hogy mégis csak jól jött volna a fuvar. Amikor beértem a pékségbe csak a főnök volt bent. Gyorsan bementem a pult mögé és felkötöttem a kötényemet és vártam a vásárlókat. Harry fél órás késéssel esett be. Ki volt fáradva, gondolom rohant.

- Szia. - Köszönt amikor közelebb ért.

- Szia. A munkaidő neked is 8-tól 2-ig tart. - Mondtam morcosan.

- Jó tudom, sajnálom. - Mondta bűnbánó tekintettel.

- Miért késtél?

- Elaludtam. Tegnap este sokáig próbáltunk. - Felelt.

Bejött egy vásárló és én szolgáltam ki, míg Harry lepakolt. Előpakoltuk a friss pék sütiket és közben elkezdtünk beszélgetni.

- Na tegnap megölt anyukád? - Vigyorgott.

- Nem, de nem örül a Zaynnel való kapcsolatomnak. - Válaszoltam szomorúan.

- Miért?

- Mert azt mondja, hogy idős hozzám.

- De csak 4 év van közöttetek. Zayn jó srác és nem olyan mint a legtöbb ilyen idős pasi.

- Tudom.

Az nap szintén alig volt vásárló, nem szakadtunk meg a munkában. Amikor 2 óra lett bezártunk és elindultunk haza.

- Elkísérjelek? - Ajánlotta fel Harry.

- Nem köszi. Nem lenne jó, ha anya még több fiúval látna. - Mosolyogtam.

- Rendben. Akkor szia. Holnap találkozunk.

Megöleltem, majd elindultam haza. Út közben csörgött a telóm. Zayn az.

- Igen?

- Szia. Mikor mehetek érted? - Kérdezett lelkesen.

- Szia.. Majd hívlak. Most mennem kell szia. - Letettem a telefont, mert hazaértem.

Mindenki otthon volt így elkerülhetetlen volt a találkozás velük.

- Sziasztok. - Köszöntem nekik.

- Abby, beszélni szeretnénk veled. - Mondta apa.

Na tessék már csak ez kellett. Egy cikis beszélgetés a szüleimmel. Bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.

- Mit csináltam? - Kérdeztem.

- Azt szeretnénk, ha nem találkoznál többet Zaynnel. - Mondta anya.

- Hogy micsoda? - Pattantam fel.

- Nyugodj meg. Nem illetek össze. - Szólalt meg apa.

- Ti azt honnan tudjátok? Semmit sem tudtok róla. Ő nem olyan mint a többiek. Ő rendes és normális. - Érveltem.

- Elsőre mindenki ilyen. Nem fogsz egy semmire kellővel találkozgatni. - Kiabált apa.

- Ő nem semmire kellő. - Kiabáltam én is.

Felrohantam a szobámba és elkezdtem sírni. Nem értenek meg a szüleim. Hogy tehetik ezt? Nem tilthatnak el tőle. Elővettem a telefonomat és elkezdtem tárcsázni Zaynt.

- Szia. Beszélnünk kell. - Mondtam zaklatottan.

- Mi a baj? - Kérdezte ijedten.

- Inkább személyesen. Gyere ki a parkba.