-
Hogy érted azt, hogy hazudott? És honnan tudod? - Kérdeztem.
-
Azt mondta Harry, hogy nem az a gyerek apja akit Perrie mondott neki.
-
Akkor meg ki? Zayn, akkor te vagy az? - Kérdeztem idegesen.
-
Nem! Kizárt dolog. - Válaszolt határozottan.
-
Miért vagy ebben annyira biztos?
-
Mert.. az vagyok. - A hangja egyre elcsendesedett.
A
kocsival nagyon gyorsan hajtottunk. Pontosan azt se tudtam, hogy hova megyünk.
Bekanyarodtunk az utcánkba, majd megálltunk a házunk előtt.
-
Nem! Veled megyek. - Mondtam teljesen határozottan.
-
De már késő van. - Próbált lebeszélni Zayn.
-
Nem érdekel. Menjünk. - Adtam neki az utasítást.
Megfordultunk
majd újra elindultunk és egy nagyon szép ház előtt parkoltunk le. Zayn kiszállt
a kocsiból, majd becsapta az ajtót. Nem tudtam, hogy ki háza ez, de volt egy
sejtésem. Próbálta kinyitni a kaput, de zárva volt. Elővette a telefonját, majd
tárcsázni kezdett rajta. Ekkor már én is kiszálltam a kocsiból és odamentem
mellé. Harryt hívta, hogy jöjjön. Igen ez Perrie háza volt.
-
Perrie, gyere ki! - Kiabált be Zayn.
Nem
jött válasz, pedig a házban égtek a villanyok. Zayn kiáltott még párszor, majd
elindult a sötétségbe. Nem tudtam hova megy, de követtem, mert nem mertem
egyedül maradni. Az utcán nem volt világítás. Amikor egy ideje már mentünk
megláttam egy sötét alakot előttünk. Megijedtem, mert nem tudtam ki mászkálhat
ilyenkor az utcán. Amikor közelebb értünk egymáshoz akkor megnyugodtam, mert
csak Harry volt az.
-
Nem jön ki a házból a kis kamuzós.
-
Nyugi, Zayn. - Próbálta nyugtatni Harry.
*
Zayn szemszöge*
Mi
a baja Perrie-nek? Miért kell hazudnia folyamatosan? Teljesen biztos vagyok
benne, hogy a gyerek nem az enyém. Abby elhiszi minden szavát és azt hiszi
megcsaltam. Sose tenném ezt meg vele. Abby teljesen más mint a többiek. Belé
igazán szerelmes vagyok. Nem hagyhatom, hogy ilyen hazugság miatt szakítson
velem.
-
Abby! Ülj be a kocsiba, mindjárt jövök. - Mondtam neki.
-
Miért? - Kérdezett aggodalmasan.
-
Mert jobb, ha te nem vagy jelen a beszélgetésnél. Perrie hátha így elmondja az
igazat.
-
De.. - Elcsuklott a hangja.
-
Mindjárt jövünk, csak megbeszéljük. - Nyugtattam.
Odamentem
hozzá, majd szorosan magamhoz öleltem. Nagyon ideges volt, mert még az
ölelésemben is éreztem ahogyan remeg.
Harry-vel
bementünk a házba és elkezdtünk beszélgetni Perrie-vel.
-
Miért hazudtál? - Kérdeztem.
-
Nem hazudtam.. csak..
-
Csak mi? - Vágott közbe Harry.
-
Perrie kérlek, mond el mi az igazság. Mindketten tudjuk, hogy nem lehetek a
gyerek apja.
-
Rendben. Az igazság az, hogy nem vagyok terhes.
-
Mi-micsoda? - Kérdeztük Harryvel egyszerre.
-
Csak kitaláltam.
-
Miért? - Kérdeztem.
-
Mert annyira rossz volt látni, hogy boldogok vagytok. Olyan hírtelen
szakítottunk. - Kezdett bele..
-
Ne! Kérlek fejezd be! Sajnálom, de én Abbyt szeretem. - Vágtam bele a mondandójába.
-
Elfogadom. Sajnálom, hogy ismét bezavartam köztetek. Megbocsájtotok?
-
Persze.
Kimentünk
a kocsihoz, ahol már Abby idegesen járkált a kocsi mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése