16. FEJEZET

Zayn felajánlotta, hogy hazavisz. Elfogadtam a kedves gesztusát és elindultunk. Annál az utcánál tartottunk ahol le kellett volna fordulnunk, de nem tettük meg.

- Öhm.. Zayn. Itt kellett volna bemenni. - Mondtam kicsit zavartan.

- Tudom, de remélem nem baj, ha teszünk egy kis kitérőt. - Mosolyogott.

- Hová megyünk? - Kérdeztem kíváncsian.

- Az titok. Majd meglátod. - Válaszolt közömbösen.

- Na, de kérlek. Mondd el. - Próbáltam a lehető legaranyosabban kérlelni.

- Nem. - Válasza határozott volt.

A kezeimet összefontam magam előtt és mérgesen néztem kifelé az ablakon.

- Nálam a durcázásod nem jön be. - Mondta halkan.

Válaszul csak megrántottam a vállam, jelezve, hogy nem érdekel.

Már elhagytuk a várost és már a házak is elfogytak. Kezdtem nagyon kíváncsi lenni, hogy hová mehetünk. Befordultunk egy földútra, majd hamarosan meg is álltunk.

- Hol vagyunk? - Kérdeztem.

Zayn csak kiszállt a kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót.

- Gyere. - Nyújtotta felém a kezét mosolyogva.

- Most már tényleg elárulhatnád, hogy hol vagyunk.

- Csak gyere. - Átölelte a csípőmet és magához húzott.

Szorosan egymás mellett sétáltunk egy rétig. Amikor megláttam teljesen elcsodálkoztam.

- Ezt te csináltad? - Kérdeztem el ámulva.

- Persze, hogy én.

- És miért?

Zayn elmosolyodott és szembefordított magával.

- Azért mert fontos vagy nekem.

Ezt a mondatot hallva akaratlanul is könnyes lett a szemem.

- Sajnálom, bíznom kellett volna benned. - Hajtottam le a fejem.

- Hogy lehetsz ilyen butus, hisz tudod, hogy sosem csalnálak meg.

- Tudom.

Lábújhegyre álltam és egy puszit nyomtam az arcára aminek hatására sikerült zavarba hoznom.

- Akkor tetszik ez a meglepetés piknik? - Kérdezett mosolyogva.

- Igen, nagyon tetszik!

Leültünk a plédre és elkezdtünk enni. Nagyon aranyos szendvicseket készített és még sütit is hozott.

- Ezeket te csináltad? - Kérdeztem, miközben a kajára mutattam.

- A szendvicseket én, de a sütiket vettem. - Válaszolt halkan.

- Egészen biztos, hogy vetted? - Mondtam incselkedően.

- Na jó. Én sütöttem őket, de el ne mond senkinek, hogy tudok sütni!

- Nahát Malik! Neked aztán vannak meglepetéseid. - Viccelődtem vele.

- Nem vagyok rá büszke.

Zayn elkezdte babrálni a szalvétája szélét zavarában. Amikor megláttam, hogy kényelmetlen neki a helyzet megfogtam a kezét nyugtatás képpen.

- Szerintem nagyon aranyos, hogy ilyet is tudsz. - Mosolyogtam.

- Aranyos, de nem férfias. - Válaszolt durcásan.

Néhány percig csendben voltunk és csak magunk elé bámultunk. Megfogtam egy sütit és Zayn szájához nyomtam.

- Hé! Ezt miért kaptam? - Csodálkozott.

Az arcát beterítette a csoki és a porcukor amitől még aranyosabb lett.

- Olyan vagy mint egy falánk kisgyerek. - Mutattam rá miközben nevettem.

- Óó igen?

Megfogta a csuklómat és magához rántott, majd megcsókolt. Amikor már kellő képpen csokis voltam az arcomat kezdte puszilgatni.

- Ne, elég. Hagyd abba! - Parancsoltam rá.

- Most ki a kisgyerek? - Mondta, miközben az arcát törölgette.

- Még mindig te. Nézz magadra. Nem tudod elviselni, ha győzök. - Nyújtottam ki a nyelvem.

- Nem. Nem te győztél. - mondta sejtelmesen.

- Ezzel most mit akarsz mondani? - Kérdeztem.

Zayn felemelt egy süteményt a tálcáról és elkezdte nézegetni. Tudtam mit akar és ezért felálltam, majd futni kezdem. Ő azonnal utánam indult és elég hamar utol is ért. Hátulról átölelt és felemelt. Visszavonszolt a plédre és lefektetett. Lefogta a lábaimat és a kezeimet úgy, hogy neki még maradt egy szabad keze.

- Zayn eszedbe ne jusson. - Veszekedtem rá.

- Már eszembe jutott. - Gúnyolódott.

A süti ismét feltűnt a kezébe és egyre közelebb tette hozzám.

- Nem mered megtenni.

- Komolyan? - Majd az orromhoz nyomta a csokis finomságot.

- Ez nem volt szép. - Sértődtem meg.

- Most olyan vagy mint egy kislány, aki nem tud betelni a sütivel. - Kacsintott rám.

- Te olyan szemét vagy Zayn. Engedj el. - Parancsoltam rá.

- Rendben sajnálom.

Elengedett és segített felkelni. Amikor szembe néztünk egymással egy pimasz vigyor jelent meg az arcán.

- Most mi olyan vicces? - Kérdeztem kíváncsian.

- Most a szokásosnál is édesebb vagy. - Mosolygott.

- Miért? Ja értem. Na drága Malik. Te sem maradsz ki a jóból.

Zayn arcán láttam, hogy nem érti mire célzok. Elmosolyodtam majd megcsókoltam. Amikor elhúzódtam tőle Ő felemelt majd újra megcsókolt.

- Szeretlek. - Suttogtam halkan.

- Én is nagyon. - Válaszolt azonnal.

Ez a délután csodálatos volt és teljesen elfeledkeztem minden problémáról az életemben.

- Köszönöm ezt a csodás pikniket Mr. Malik. - Teljes komolysággal mondtam el ezt a mondatomat.

- Nagyon szívesen drága Abigal.  - A hangja elmélyült.

Egymásra néztünk majd elkezdtünk nevetni.

- Gyere, hazaviszlek. - Biccentett a fejével miután összepakoltuk a cuccokat.

- Köszi.

Beszálltunk a kocsiba és elindultunk visszafelé. Viccelődtünk és egy csomót nevettünk az úton amikor Zaynnek megcsörrent a telefonja. Félre álltunk a kocsival, hogy megtudja nézni ki hívja..

- Halló? - Szólt bele Zayn.

"Harry? Mi az?.... Hogy micsoda?.... De akkor miért hazudott?.... Honnan veszed?.... Rendben ma átmegyek."

- Mi történt? - Kérdeztem idegesen.

- Harry volt az. Perrie hazudott a gyerek apjával kapcsolatban.