5. FEJEZET

Egyik szombat reggel a szobámban pakoltam és közben zenét hallgattam. Mikor egyedül vagyok bent akkor valaminek szólni kell, mert másképp nem bírok meglenni. A zene elég hangos volt ahhoz, hogy ne halljam, ha bejön valaki. Éppen lehajoltam felvenni valamit, amikor a zene elhalkult. Gyorsan felegyenesedtem és hátranézem, amikor megláttam Harry-t. Sikítottam egyet az ijedségtől és hozzávágtam egy párát. Harry arcán pimasz vigyor volt és láthatóan örült annak, hogy rám hozhatta a frászt.

- Szia Abby.

- Szervusz Harry. Te még kopogásról nem hallottál? - Felháborodvakérdeztem.

- De, csak anyud mondta, hogy jöjjek be. Nagyon kedves nő. - Mosolyodott újra el.

- Tudom, hiszen hasonlítunk. - Nevettem.

Harry közelebb lépett hozzám és átölelt. Gyengéden megszorított, majd felemelt a földről egy kicsit, majd letett. Amikor elengedett egymás szemébe néztünk és mosolyogni kezdünk.

- Hiányoztál. - Mondta halkan.

- Komolyan? - Néztem rá meglepődötten.

- Igen. - Jött enyhén zavarba.

Majd újra közelebb hajolt és meg akart csókolni, de én elfordítottam a fejem és ez a puszi az arcomat találta el. Harry láthatóan nem tudta miért tettem ezt. Igazából az okát én sem tudtam, csak amolyan reflexszerű volt. Talán valamilyen szinten Zayn volt az oka, bár tudtam, hogy ő Perrievel van. Kínos csend volt és csak álltunk egymással szemben, míg Harry meg nem szólalt..

- Indulhatunk?- Kérdezett.

- Hová? - Értetlenül néztem rá.

- A Bandát meg hallgatni.

- Ja.. Igen..

Megbeszéltem anyával, hogy hol leszek és kb mikorra érek haza. Harry a kocsijával a házunk előtt parkolt. Amikor kiértünk a kapun Harry kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Igazi úri ember. A kocsiban szólt egy szám és azt Harry elkezdte énekelni. Megállapítottam, hogy tényleg van tehetsége. A Városból már teljesen ki értünk amikor egy ház előtt álltunk meg. Kiszálltunk a kocsiból és Harry ismét megfogta a kezem. Zavarban éreztem magam emiatt ezért elengedtem.

- Hol vagyunk? - Kérdeztem.

- Az egyik bandatag házánál, az ő garázsukban szoktunk próbálni. - Magyarázta aranyosan.

Egyre közelebb értünk a garázshoz és hallottam a fiúkat beszélgetni.

- Mondtam nekik, hogy ma elhozlak. Egy másik bandatag barátnője is itt lesz. - Mosolygott.

- Rendben.

Mikor beértünk a garázsba megláttam 3 srácot. Kedvesen köszöntöttek. Ekkor belépett az ajtón a 4. fiú is. Teljesen le döbbentem amikor felismertem a srácot. Zayn volt az. Ő is meglepődött, mert a kezében lévő vizes palackot a földre ejtette. Mindenki Zanyre nézett aki csak annyit mondott: "ez az üveg csúszós", majd elkezdett nevetni.

- Srácok, bemutatom Abby-t. - Mutatott rám Harry.

- Szia, Niall vagyok. - Mutatkozott be egy szőke hajú srác.

- Helló, a nevem Liam.

- Szia, Louis vagyok.

- Szia… Zayn.

- Sziasztok srácok, örülök, hogy megismerhettelek titeket. - Mosolyogtam rájuk.

Zaynnel egymásra néztünk, majd mind a ketten Harry-re szegeztük a tekintetünket amikor ő odalépett mellém. Láthatóan kiszúrta, hogy Zaynnel feszültek vagyunk.

- Akkor kezdjük is. - Mondta komolyan Harry.

- Mindent bele. - Biztattam őket.

Elkezdtek játszani pár számot pl: Torn, Viva La Vida. Már egész jó volt a hangulat, Zayn is lehiggadt, legalábbis látszólag. Belekezdtek egy újabb számba amikor becsapódott az ajtó. A fiúk leálltak és mindenki az ajtóra nézett. Perrie volt az. Betotyogott az ajtón és egyenesen rám nézett.

- Ez meg mit keres itt? - Visított.

- Abby csak megnézi a bandát. - Nyugtatta Zayn.

- Megnézi a bandát? És ti ezt beveszitek? Csak azért jött, hogy elvegyen tőlem. - Hisztizett.

- Mi? Elvegye Zaynt? Abby velem jött. - Szólalt meg Harry.

- Áá értem. Zaynt nem kaphattad meg és egyből rástartolsz Harryre, igaz? - Vádaskodott.

- Nem Perrie, félre érted. Nekem most mennem kell. Sziasztok. - Rohantam ki az ajtón.

Az utcán kezdtem el sétálni amikor Zayn és Harry utánam futottak. Ezt jól megcsináltam, nem is kellett volna idejönnöm. Most biztosan bántani fogja Katy-t.

- Abby várj. - Kiabált Harry.

Úgy tettem, mint aki nem hallja és sétáltam tovább kicsit gyorsabban. Egyre közelebb értek és Harry megfogta a kezem, hogy ne menjek tovább. Megfordultam és a két srácra néztem.

- Mi volt ez az egész Abby? - Kérdezett Harry szomorúan.

- Semmi, csak a.. csak.. - Nem tudtam befejezni a mondatom.

Zaynre néztem és elkezdtem sírni. Eszembe jutott amikor a raktárban voltam. Eszembe jutott Katy és eszembe jutott a két férfi. Nagyon sírtam, annyira, hogy szinte alig kaptam levegőt.

- Nyugodj meg Abby, nincs semmi baj. - Mondta Zayn és átölelt.

Harryre néztem és láttam rajta, hogy nagyon szomorú. Zayn ölelését leráztam és ismét szemben álltam velük.

- Ti ismeritek egymást? - Kérdezett engem és Zaynt Harry.

- Igen. - Válaszolt Zayn.

- Mióta? Hogyan? Barátok vagytok? - Lett egyre idegesebb és idegesebb Harry.

Zaynnel egymásra néztünk, majd újra Harryre. Harry láthatóan össze volt zavarodva a Zaynnel való kapcsolatomról, úgy ahogyan én is.

- Barátok vagytok? - Kiabált Harry.

- Nem! Csak egyszer volt bent a pékségünkben. - Hazudtam.

Zayn pillantása elszomorodott. Láthatóan nem erre számított. Sajnáltam nagyon a két srácot, de muszáj volt hazudnom.

- Hazaviszlek, gyere. - Hívott Harry.

- Rendben. Szia Zayn. - köszöntem el.

Az úton szinte alig beszélgettünk, de amikor megálltunk a házunk előtt Harry bezárta az ajtót belülről.

- Meg kell beszélnünk ezt az egészet. - Mondta Harry.

- Figyelj.. - Kezdtem el, de Harry félbe szakított.

- Amióta megismertelek másra se tudok gondolni, csak rád. Amikor Zayn megölelt megszakadt a szívem. Ilyet szinte még sosem éreztem. Különleges vagy számomra, nem szeretnélek elveszíteni. - Komoly volt a hangja.

- Azt szeretném, ha nem találkoznánk többé. - Mondtam kegyetlenül.

- Mi-Miért? - Csodálkozott.

- Sajnálom, de nem mondhatom el.

Ezzel a mondattal kiszálltam a kocsiból és becsuktam az ajtaját. Sajnáltam Harryt, mert klassz srác, de mivel Zaynnel egy bandában van, így elkerülhetetlen, hogy találkozzak vele. Harrynek is kínos lenne és Perrie is gyakran ott van velük. Mindenkinek jobb lesz így.