6. FEJEZET

A mai nap ugyan olyan átlagosnak indult, mint az összes többi. Reggel csörgött az ébresztőm, felöltöztem, lementem reggelizni, majd fogat mostam és munkába indultam. Útközben arra gondoltam, hogy már több mint két hete nem hallottam se Zaynről, se Harryről. Talán nem is hiányzok nekik, különben már kerestek volna.

Épp pakoltam valamit a pultnál, amikor belépett a főnököm.

- Abby, beszélhetnénk? – Kicsit megijedtem, mert azt hittem, hogy panasz érkezett rám.

- Igen, persze. Valami gond van? – Kérdeztem félénken.

- Hát ezt nem igazán nevezném gondnak. – Mondta sejtelmesen.

- Mit? – Kíváncsiskodtam.

- Lesz egy munkatársad! – Mondta kissé lelkesen.

- Ez remek! És ki lesz az?

- Csak annyit tudok róla, hogy egy srác és Haroldnak hívják.

- Értem. Mikor kezd?

- Ma délután kettőre jön, hogy megnézze, mi hol van. Segítesz neki, ugye? – Kérdezte a főnököm.

- Persze! – Mondtam lelkesedést színlelve.

- Rendben. Én kettőre nem tudok visszajönni, de megbízok benned. Most mennem kell. Szia Abby!

- Rendben, majd megoldom. Viszlát!

Ránéztem az órára, még csak tíz óra volt. Kezdtem izgatott lenni az új srác miatt. A mai nap eddig elég sikeresnek látszott. Amióta itt vagyok még nem volt annyi vendég, mint ma. Éppen egy vevőt szolgáltam ki, amikor nyílt az ajtó. Nem hittem a szememnek, amikor belépett az illető. Harry volt az.

- Szia Abby! – Köszönt mosolyogva.

- Mit adhatok? – Kérdeztem kicsit flegmán.

- Eligazítást. – Válaszolta egyszerűen.

- Mi?

- Jól hallottad.

- Mi, Harry te miről beszélsz? Egyáltalán miért jöttél ide? Van még ezer másik pékség.

- De én ebbe fogok dolgozni.

- Tessék? – Kérdeztem teljesen ledöbbenve.

- A nevem Harold Edward Styles. Örülök, hogy megismerhetlek. Te biztosan Abby vagy. Már sok szépet hallottam rólad. – Mondta kacsintva.

- Nem is tudtam, hogy Harold vagy.

- Igen, az a nevem, de nem használom. A Harry-t jobban szeretem. – Mondta egy cuki kisfiús mosoly kíséretében.

- Akkor miért azt mondtad a főnöknek, hogy Haroldnak hívnak? – Kíváncsiskodtam.

- Hogy félrevezesselek. Látnod kellett volna, hogy milyen fejet vágtál. – Mondta nevetve.

- Rendben, de ezt még megjárod, drága Harold. – Mondtam és bele boxoltam egyet a vállába.

Igazából kicsit féltem a Harryvel való közös dolgozástól, de kellemesen csalódtam. Harry nagyon jó munkatárs és rengeteget nevettünk.

- Szóval drága Abigal, eljönne velem ma este vacsorázni? – Kérdezte Harry elég vicces akcentussal.

- Kedves Harold nagyon szívesen elmennék önnel, de ez nem jó ötlet. – Mondtam egyre inkább elhaló hangon.

- Mégis miért? Ez csak egy vacsora, baráti vacsora. – Mondta szomorkásan.

- Nem az a vacsora a baj, hanem… valami más…

- De mégis mi? – Kérdezte Harry.

- Azt nem mondhatom el. – Mondtam és lehajtottam a fejmet.

- Nekem bármit elmondhatsz. – Mondta Harry és az álamnál fogva felemelte a fejem, így elkerülhetetlen volt a szemkontaktus. – Bízhatsz bennem. – Suttogta és közeledett felém. Szerencsére hamar észbe kaptam és elrántottam a fejemet.

- Harry, ezt ne. Én tényleg megkedveltelek, csak…

- Csak mi? Zayn? – Szakított félbe Harry.

- Mi? Hogy jön ide Zayn?

- Amikor először találkoztunk és nem volt ott Zayn teljesen más voltál, de most hogy tudod, hogy közöm van hozzá más lettél. Mi van köztetek? – Kérdezte idegesen.

- Ez bonyolult, ahogy ez az egész. – Mondtam és könnyek szöktek a szemembe.

- Mindent elmondhatsz és nem lesz bonyolult. – Mondta már szinte kiabálva, amikor belépett egy vevő. – Majd én elintézem, te menj be hátra, később beszélgetünk. – Mondta suttogva egy enyhe mosoly kíséretében.

Bementem a wc-re és elkezdtem sírni. Eszembe jutott Zayn, amikor először találkoztunk, azután Katy és végül Perrie kegyetlensége. Ez az egész titkolózás kikészít. Én tényleg teljes mértékben megbízok Harryben és azt hiszem, el kell neki mondanom, hiszem már ő is részese. Összeszedtem magam és kimentem. Harry pont most rakta ki a zárva táblát.

- Harry. – Mondtam elhaló hangon. Közelebb jött hozzám. – Úgy döntöttem elmondok neked mindent. – Mondtam suttogva.

- Rendben. Menjünk egy csendes helyre. Eljössz hozzánk?

- Inkább menjünk hozzánk, mert nem akarok összefutni egyik bandataggal és Perrie-vel sem.

- Perrie? Azt hittem jól kijöttök. – Mondta meglepődötten.

- Sok mindenről nem tudsz. – Mondtam enyhén mosolyogva.

- Az biztos. Na de induljunk. Te mivel jöttél?

- Busszal.

- Én motorral vagyok, elvihetlek, ha gondolod. – Kérlelt kiskutya szemekkel.

- Rendben. – Egyeztem bele.

Elindultunk haza én átkaroltam Harryt, ez neki láthatólag tetszett, de én furcsán éreztem magam. Útközben próbáltam kitalálni miképp mondjam el Harrynek ezt az egészet. Úgy döntöttem nem kertelek, mindent úgy mondok el, ahogy volt.

- Ugye itt laksz? – Kérdezte Harry.

- Igen. – Mondtam nagyon sóhajtva. – Na de ne ácsorogjunk kint. Gyere be. Nincs itthon senki.

Bementünk és felkísértem Harryt a szobámba. Leültünk az ágyra és elmondtam neki mindent. Az elejétől a végéig. Elmondtam honnan ismertem Zaynt, elmondtam Perrie tettét és Katy-t is. Harryt is meglepte ez az egész.

- Sose gondoltam volna ezt Perrie-ről. – Mondta ledöbbenve Harry. – Akkor ezért viselkedik vele olyan furcsán Zayn is.

- Hogyan viselkedik vele? – Kérdeztem.

- Hát, kerüli a társaságát és elég lekezelő vele. Szinte már undorodik tőle, de ezt nem csodálom ezek után.

- Én sem. És értem miatta nem találkozhatok veletek. Nem akarom, hogy Katy-nek bántódása essen. – Mondtam szomorúan.

- Nem fog. És amúgy most mi a helyzet Zaynnel? – Kérdezte félénken.

- Ezt hogy érted?

- Szereted? – Tette fel ezt az egyszerű kérdést.

- Hogy őszinte legyek teljesen bizonytalan vagyok az érzéseimben, de ez az egy dolog, ami biztos, hogy Zaynnel több van köztünk, mint barátság. – Válaszoltam és tudom, hogy ez Harrynek nem esett túl jól.

- És mi van velem? – Kérdezte bizonytalanul.

- Harry, tényleg kedvellek, és nálad is kezdtem azt érezni, hogy talán te vagy a nagy Ő, de nem tudom… Jobb lesz, ha csak a pékségben találkozunk és nem kockáztatjuk Katy életét.

- Abby… Veled hasonló lánnyal még nem találkoztam… - Kezdte volna el mondani, de én félbe szakítottam.

- Harry… Most már menned kell. – Mondtam és lehajtottam a fejemet. – Viszlát, Harry.

- Szia Abby. – Mondta szomorúan, majd elment.