8. FEJEZET

Úristen Zayn. - Kiáltottam, majd odarohantam hozzá.

Felsegítettem a földről. Az orra enyhén vérzett és szédült is egy kicsit. Leültettem egy padra és zsebkendővel próbáltam elállítani a vérzést.

- Harry hogy tehetted ezt? - Kiabáltam vele.

- Abby.. én.. - Dadogott.

- Te? te mi? Szörnyű alak vagy. Hogy is állhattam szóba veled. Undorodom tőled. Takarodj innen és soha többé nem akarlak látni. - Kiabáltam teljes hangerőmből.

Harry szomorúan nézett rám, de nem tudott meghatni. Hogy csinálhattak ilyet? Összeverekedtek? Hiszen egy bandában zenélnek és barátok.

- Hogy gondoltátok ezt? - Kérdeztem a fiúkat.

- Mi csak.. Nem tudjuk. - Szólalt meg Zayn.

- Nem tudjátok. És ha nem érek ide? Kitudja mi lett volna a vége. Felelőtlenek vagytok. - Mondtam nekik.

- Nem felelőtlenek, csak szerelmesek. - Mondta Zayn mosolyogva.

A gyomromban ezer pillangó kezdett el repkedni és alig fogtam fel amit hallok.

- Sz-szerelmesek? - Kérdeztem döbbenten.

- Igen. Szerinted mégis miért dolgozom abban a pékségben amiben te? Miért futunk össze olyan gyakran? Miért.. Miért csókoltalak meg? - Pirult el Harry.

- Hát. Nem tudom, de ez akkor is szörnyen nagy hülyeség volt tőletek. - Mondtam furcsa hangon.

 - Tudjuk. - Mondták egyszerre.

- Abby.. Ez így nem mehet tovább. Választanod kell közülünk. - Mondta Zayn és közelebb lépett hozzám.

Na tessék, már csak ez hiányzott. Itt áll előttem mind a két srác és csak az én válaszomra várnak. Nem bánthatom meg egyiküket sem. Zayn és Harry is nagyszerű srácok, de nekem valahogy Zayn tűnik az igazinak.

- Rendben. - Vettem egy nagy levegőt.

Elhatároztam, hogy Harry-t félre hívom és el mondom neki, hogy mi a helyzet.

- Harry. Beszélhetnék veled négyszemközt? - Mondtam halkan.

- Persze. - Válaszolt.

Egy kicsit messzebb lévő padhoz ültünk le. Megfogtam Harry kezét és a szemébe néztem.

- Figyelj.. Te nagyszerű srác vagy. Okos, kedves, aranyos, vicces és tehetséges. Veled annyira könnyű beszélgetni, neked úgy érzem bármikor és bármit elmondhatok. Az elmúlt hónapban nem voltam teljesen tisztában az érzéseimmel. Azt gondoltam, hogy talán te vagy az igazi, de amikor megcsókoltál rájöttem, hogy mi barátok vagyunk. Ez így van rendjén. Ne haragudj. - Szomorú volt a hangom.

Harry nagyon szomorú lett és szorosan magához ölelt. Nagyon sajnáltam őt. Elkezdtem egy nagyon kicsit sírni.

- Kérlek ne haragudj rám. - Küszködtem a könnyekkel.

- Nem.. Köszönöm. Köszönöm, hogy elmondtad, mert így nem reménykedem tovább. - Mondta suttogva.

Felálltunk a padról és visszamentünk Zaynhez aki már türelmetlenül várta, hogy miként döntöttem. Harry szemei, ahogyan az enyémek is, egy kicsit könnyesek voltak.

- Most én azt hiszem megyek. - Mondta Harry, majd elindult.

Utána futottam és megöleltem és egy puszit adtam az arcára.

- Ez azt jelenti amire gondolok. - Mosolygott Zayn.

- Attól függ. Mire gondolsz?

- Engem választottál?

- Igen. - Pirultam el.

Ekkor Zayn átölelt és felemelt a földről, majd megpörgetett és végül visszatett az előző helyemre. Hihetetlenül boldog volt ahogyan én is. Amikor ismét egymás szemébe néztünk csak mosolyogni tudtunk.

- Végre. - Suttogta.

Én erre válaszul csak nevetni kezdtem és adtam egy puszit a szájára, amit ő egy hosszú csókkal fejezett be. Nem tudom meddig voltunk azon a helyen és beszélgettünk sokáig. Elmondta, hogy azon a napon amikor bejött a pékségbe azonnal tudta, hogy nem marad ennyiben a kapcsolatunk. Olyan romantikus volt minden. Elindultunk sétálni és végig fogtuk egymás kezét. Amikor a házunk elé értünk Zayn elővette a mobilom és beleírta a számát, majd megcsöngette magát és így már ő is tudta az enyémet. Búcsúzóul megcsókolt, majd elment.

**

Másnap reggel bementem a pékségbe, ahol már Harry szorgalmasan dolgozott. Vettem egy mély levegőt és odamentem hozzá.

- Szia Harold. - Köszöntem vigyorogva.

- Szia Abby. - Köszönt kicsit szomorkásan.

- Harry, köszönöm, hogy itt vagy nekem. Te vagy a legjobb barátom. Alig pár hete ismerlek, de máris úgy érzem, hogy veled bármit megoszthatok. Ugye ez a kis dolog nem szakítja meg ezt a nagyszerű barátságot? - Kérdeztem mosolyogva.

- Persze, hogy nem. Ha nem engem választottál, hát nem. - Mosolygott vissza rám.

Annyira örülök, hogy Harry nem haragszik ránk. Vége lett a munkaidőnknek és elindultunk haza. Út közben Zayn hívott telefonon, hogy 3 körül értem jön és elmegyünk a bandapróbára.

Megállt Zayn kocsival a házunk előtt, majd bejött az ajtón. Elköszöntem anyáéktól és mondtam, hogy majd valamikor jövök. Egész úton csak zenét hallgattunk és énekeltünk. Nekem borzalmas hangom van, de neki csodálatos. Amikor odaértünk a ház elé kiszálltunk és bementünk a garázsba. Ott volt Niall, Liam és Louis.

- Harry még nem jött. - Mondta Louis.

Ebben a pillanatban belépett az ajtón és mosolyogva köszöntött mindenkit. Odajött hozzám és átölelt, majd beállt a fiúkhoz. Elénekeltek pár számot és úgy döntöttek tartanak 5 perc szünetet. A srácok leültek és én Zayn ölében foglaltam helyet. Beszélgettem a srácokkal és elmagyaráztuk ezt az egész dolgot Harry, Zayn és köztem. Sokat nevettünk és nagyon jó volt a hangulat. Ez az 5 srác nagyon jól el van együtt, igazán jó bandát alkotnak. Kicsi gyerek korunkból kezdtünk el mesélni cikis sztorikat. Niall kezdett el éppen beszélni amikkor valaki kivágta az ajtót. Persze, hogy Perrie volt az. Istenem ez a csaj mindenhol ott van.

- Ti ketten? - Mutatott rám és Zaynre.

- Mi bajod van? - Mondta Liam.

- Mi van? Meguntad Harry-t? - Kiabált, mint ahogy szokott.

- Higgadj le szöszi. - Mondtam.

- Én lehiggadok, de meglátjátok. Valakinek baja fog esni. - Nevetett és kirohant az ajtón.