Ahogyan Zayn
megígérte reggel jött is értem. Szerencsére anyáék reggel korán elmentek, így
nem kellett engedélyt kérnem arra, hogy a barátom elvigyen a suliba. Igen, még
mindig kislányként kezelnek. Amikor beszálltam a kocsiba adtam neki egy csókot,
amit rövidre terveztem, de elég sokáig tartott. Amúgy az út nagy része csendben
telt, mindketten mosolyogtunk és majd kicsattantunk örömünkben, hogy végre
minden jó. Aha, ez egészen a suliig tartott, ahol megpillantottam Perrie-t és
hirtelen görcsbe rándult a gyomrom. Eszembe jutott, hogy úgysem fogja feladni.
Úgyis fog találni egy olyan ürügyet, amivel megakadályozza a kapcsolatunkat
Zaynnel. Perrie a csatlósaival együtt az autót nézte. Már úgy voltam vele, hogy
nem bírok kibújni ez alól a szituáció alól, szóval még rá is tettem egy
lapáttal, mielőtt kiszálltam a kocsiból megcsókoltam Zaynt.
- Délután
érted jövök. – Mondta mosolyogva Zayn, miután ajkaink elváltak egymástól.
- Itt foglak
várni kettőkor. – Mondtam mosolyogva.
- Mond, te
mit nem értesz abból, hogy kopj le? – Rontott nekem Perrie.
- Én kopjak
le? Nem én kényszerítek valakit arra, hogy randizzon velem. – Mondtam gúnyosan
és úgy láttam, hogy ez eléggé meglepte Perrie-t.
- Én nem
kényszerítek senkit. – Mondta sértődötten.
- Jajj,
Perrie. Nem kell a színjáték. Mindent elmondott Zayn. Azt, hogy Katy-vel
fenyegeted és ezért randizott veled.
- Én csak
megemlítettem neki, hogy legyen óvatos. – Próbált finomítani a helyzeten.
- Aha, mert
te pont olyan vagy. Tudod mit, szánalmas vagy. Nem bírod felfogni, hogy Zayn
engem szeret és nem téged, ezért fenyegeted. Ráadásul még egy ártatlan kislányt
is belekeversz ebbe az egészbe. – Amikor ezt kimondtam sokkal felszabadultabb
voltam, de „sajnos” a társalgásunkat megzavarta a csengő, ezért ott hagytam
Perrie-t hagy emésztgesse a szavaimat.
Már javában
zajlott az óra, amikor is Perrie 15 perc késéssel beért.
- Elnézést.
– Mondta alig hallhatóan.
- Nocsak,
Miss Edwards, megosztaná velünk a késése okát? – Kérdezte szúrósszemmel Mrs
Smith.
- Hát,
elaludtam. – Amikor ezt kimondta azt éreztem, hogy bele kell szólnom, lehet,
hogy rosszul tettem, de nem érdekelt.
- Ez nem
igaz! – Kiáltottam fel.
- Tessék? –
Kérdezte meglepetten a tanárnő.
- Perrie ma
reggel már akkor itt volt, amikor megérkeztem, sőt még beszélgettem is vele. –
Mondtam ki teljesen nyugodtan. Éreztem, hogy Perrie tekintete szinte lyukat fúr
a hátamba.
- Hát,
rendben. Miss Edwards ma még megbeszéljük a dolgokat.
- Rendben. –
Mondta Perrie megszeppenten.
Az órák
lassan és unalmasan teltek. De tényleg. Perrie most nem okoskodott, minden órán
csöndben volt és még szünetekben sem hallottam azt az idegesítő hangját. Végül
már azon kaptam magam, hogy sétálok ki a suliból és mehetek haza. Hihetetlen,
hogy mennyire jó egy „Perrie-mentes” nap. Épp Oliviaval beszélgettem, amikor
pityegett a telefonom, hogy üzenetem jött. Boldogan néztem meg, hiszen Zayn
írt.
„ Kicsit
késni fogok, mert tolódott a megbeszélés, de megyek, amint tudok. Zayn.”
„ Rendben.
Itt várlak a suli előtt. Abby xx.”
Olivianak el
kellett mennie, mert táncórája lesz, szóval ott maradtam egyedül. Éppen a
zenelejátszómon kerestem valami dalt, amikor megpillantottam Perrie-t. Igazából
bocsánatot akartam kérni azért, amiért órán beköptem, ezért hirtelen
felindulásból odahívtam.
- Perrie! –
Kiáltottam oda, ő pedig zavartan odasétált.
- Igen? –
Kérdezte.
- Szeretnék
bocsánatot kérni, amiért órán beköptelek. – Mondtam megbánóan. – Úristen, te
sírtál? – Kérdeztem meglepetten.
- MI?!
Dehogyis. – Mondta, majd lesütötte a szemét és elkezdte a szemét dörzsölni.
- Nézd,
tudom, hogy nem vagyunk valami jóban, de mégis miért sírtál? Ugye nem ez miatt
a késős dolog miatt?
- Nem, nincs
köze ahhoz, csak részben. – Kérdőn néztem rá, úgyhogy folytatta. – Igazából
azért késtem, mert amiket reggel mondtál az teljesen igaz és átgondoltam ezt az
egészet és rájöttem, hogy Zayn már nem szeret, de mellette biztonságban érzem
magam és nem akartam elveszíteni, de rájöttem, hogy ez már csak erőltetés,
semmi értelme folytatni, szóval én kérek bocsánatot, amiért eddig így
viselkedtem veled. – Mondta, majd lesütötte a szemét Teljesen lesokkoltak a
szavai. Biztos, hogy ő Perrie vagy nem lehet, hogy kicserélték az ufók?
- Hát, értem
és megbocsájtok. – Hebegtem. – De nem tudom elfelejteni azt a sok szörnyűséget,
legfőképpen azt az éjszakát.
- Igen,
tudom. Ne haragudj. – Vajon mennyiszer kér még bocsánatot? – Ja és ne aggódj,
Katy-nek nem lesz bántódása.
- Na, ennek
örülök, de nem is hagytam volna, hogy bántódása essen. – Beszélgetésünket Zayn
érkezése szakította meg, aki dudált. – Most mennem kell. Viszlát holnap,
Perrie! – Mondtam és Zaynhez siettem, akink adtam egy gyors csókot.
- Hogy-hogy
Perrie-vel beszélgettél? Bántott, megfenyegetett? – Kérdezte mérgesen.
- Nem, nem.
Erről szó sincs. Sőt..
- Akkor? –
Kérdezte felvont szemöldökkel.
- Bocsánatot
kért. Mindenért. – Mondtam boldogan.
- Perrie?
Bocsánatot kért? – Kérdezte meglepetten.
- Igen.
Elmondta, hogy mennyire sajnálja, hogy közénk akart állni.
- Na hát
erre nem számítottam.
- Én sem.
Annyira boldog vagyok! Végre leszállt rólunk.
- Én is
nagyon! – Mondta Zayn, majd magához húzott és megcsókolt. – Sokat kell holnapra
tanulnod?
- Hát, nem
kell semmit. Miért? – Kérdeztem kíváncsian és közben repestem a boldogságtól.
-
Elmehetnénk egy cukrászdába ünnepelni. Mit szólsz?
- Menjünk! –
Egymásra mosolyogtunk, majd elmentünk a közeli cukrászdába és vettünk egy mini
tortát.
nagyon tetszett :D várom a következőt *-*
VálaszTörlésörülünk.:) sietünk ;)
Törléséééjen hoztatok részt jupii, nagyon tetszett és remélem Perrie tényleg komolyan gondolta, hogy leszáll róluk, mert engem már kezdett idegesíteni, hogy mindenbe beleszól xd várom a kövit
VálaszTörlésMondtuk, hogy sietünk.:D Ki tudja Perrie mikor mit gondol. :D
TörlésJaj csajok annyira imádooooom *-* Remélem siettek és olvashatok mert már elvonási tüneteim vannak ;)
VálaszTörlésörülünk :D sietünk nyugi :DD
Törlés