21. FEJEZET

- Szeretlek. - Motyogtam halkan, még mindig a sírástól fuldokolva.

- Gyere, hazaviszlek. - mondta, majd megfogta a kezem és elindultunk a kocsijához.

- Anyuék nincsenek otthon. Még mindig. Utálok egyedül lenni. - Szomorodtam el.

- Szeretnéd, hogy átmenjek? - Kérdezte bátortalan mosollyal.

- Meddig? - Kérdeztem vissza. - Mert ha gondolod, ott aludhatsz.

- Akkor előtte menjünk el hozzám pár ruháért. Azért mégsem aludhatok ebben. - Húzta meg a pólója alját, mire elnevettem magam.

Beültünk a kocsiba és egész úton beszélgettünk..

- Ugye tudod miért van ez a buli? - Néztem Zaynre mosolyogva.

- Nos.. - Köszörülte meg a torkát. - Harry egész héten azon volt, hogy felvidítson. Gyanítom köze volt hozzá. - Nevette el magát.

- Lehet van benne valami. Danielle is nagyon próbálkozott. Nem vetted észre, hogy ők ketten talán..

- De. Szerinted segítsünk nekik? - Kérdezte.

- Ők is megtették. - Válaszoltam egyszerűen.

Megálltunk Zayn háza előtt, majd mindketten a bejárat felé indultunk. Kinyitotta az ajtót és beléptünk a sötét lakásba, majd felkapcsolta a lámpát.

- Kérsz inni, enni? - Kérdezte.

- Egy pohár vizet. Megoldom. Menj, pakolj össze. - Válaszoltam.

Zayn felment a lépcsőn, majd befordult a szobájába. Én a konyhába mentem és öntöttem egy fél pohár ásványvizet, majd én is felmentem a lépcsőn. Lassan és a lehető leghalkabban próbáltam besétálni a szobaajtón. Zayn az ajtónak, így nekem is háttal állt és egy fiókos komódban kutakodott. A szobában nagyon nagy rumli volt. Mindenhol papírok, műanyag tányérok, poharak és ruhák hevertek. Zayn egy mozdulattal levette magáról a pólót és így a háta csupaszon volt. Éppen belekortyoltam a vizembe, amikor mind ez történt és hírtelen félre is nyeltem. Ösztönösen köhögtem egy aprót, mire Zayn megfordult. Tökéletes felsőteste teljes egészébe elém tárult, mire csodálkozva néztem végig rajta. Zayn pimaszul elmosolyodott, majd odalépett hozzám és átkarolta a derekamat.

- Azért meg ne fulladj. - Mosolygott aranyosan.

- Vicces. Mehetünk? Kész vagy? - Kérdeztem zavaromban.

- Hoh.. Elpirultál. Nem is kicsit. - Hozott zavarba tovább. - Ha tudtam volna, hogy ilyen hatással vagyok rád, hamarabb leveszem a pólóm.

- Nem vagyok zavarban. Csak siessünk már. - Nyaggattam.  

- Rendben, rendben. - Fordult meg és újra háttal állt nekem.

- Élvezed ezt a helyzetet, igaz? - Tettettem a sértődöttséget.

- Nem kicsit. - Ezzel a mondattal hírtelen megfordult, újra átölelte a csípőmet és megcsókolt. Teljesen ledermedtem és amikor enyhén megharapta az alsó ajkamat, még a pohár vizemet is elejtettem, aminek hatására hírtelen szétváltunk és mindketten a földön heverő pohárra és a körülötte lévő kevés víztócsára meredtünk.

- Bocsi.. Véletlen volt. - Magyarázkodtam. - Hozok zsepit.

Feltörölgettük a vizet a szőnyegről és már alig volt észrevehető. Amikor már Zayn is összepakolt és én is helyrehoztam a bénázásomat elindultunk hozzánk. Egész úton nevettünk mindenféle cikis sztorin a gyerekkorunkból. Megálltunk a házunk előtt és én a kulcsaimat keresve álltam az ajtó előtt. Amikor végre megtaláltam és sikerült is kinyitnom az ajtót, kiderült, hogy a kocsiban maradt Zayn cucca. Visszasietett érte én pedig az ajtóban vártam. Amikor mellém ért hírtelen felkapott az ölébe és úgy vitt be a házba. Mint a friss házasok komolyan.

- Tudok járni. - Néztem mélyen a szemébe.

- Tudom, de miért járnál, ha vihetlek is. - Magyarázta meg egyszerűen, mire elnevettem magam.

Felmentünk a szobámba, és lepakoltuk a cuccot. Vagyis Zayn cuccát.

- Filmezzünk? - Érdeklődtem.

- Filmezhetünk. - Dőlt le az ágyamra.

- Elmegyek füredi, addig találd ki mit nézzünk. - Mondtam, majd bementem a fürdőbe.

Gyorsan lezuhanyoztam és siettem a szobába, ahol Zayn magára húzva a takarót aludt. Halkan felmáztam mellé az ágyra, majd óvatosan felé hajoltam. Ekkor elkapta a karom és egy mozdulattal leszorított az ágynak. Nagyon megijedtem, hogy hírtelen nem tudtam reagálni, csak ficánkoltam és próbáltam kiszabadulni.

- Felejtős. - Rázta meg a fejét.

- Ez nem vicces. Nagyon megijedtem. - Vágtam szomorú arcot, mire Zayn lehajolt hozzám és hosszasan megcsókolt. 

20. FEJEZET

*Zayn szemszöge*

- Mi az, hogy nem folytathatjuk? Abby, nagyon sokat szenvedtünk ezért a kapcsolatért. Muszáj együtt maradnunk! – Mondtam kissé indulatosan.

- Zayn, ez a kapcsolat nem csak rólad szól! Én is itt vagyok! Vagy nekem nincs beleszólási jogom? – Kelt ki Abby is magából.

- De, persze, hogy van, de…

- Mi de? Megint az lenne a vége, hogy neked milyen rossz lenne. El tudod képzelni, hogy nekem milyen rossz? Amikor anyukákat látok a gyerekükkel sétálni, majd megszakad a szívem, hogy belegondolok, hogy ilyen érzés nekem sohasem lesz. – És itt elsírta magát.

- De Abby, én nem hagylak elmenni.

- Nem Zayn, én magamtól fogok elmenni. Sajnálom. – Majd búcsúzóul odajött hozzám és megölelt. – Viszlát Zayn.

*Harry szemszöge*

Nem értem mi baja van Zaynnek. 1 hete ki sem jött a szobájából, max fürödni meg enni. Nem értem mi történhetett. Lehet összevesztek Abby-vel, hiszen, amikor a pékségben egyszerre voltunk beosztva elég mogorva volt, de nem akartam rákérdezni, mert így is mindenkivel kiabált. Segítenem kell nekik kibékülni, de hogyan? Meg van! Szervezek egy bulit, ahová mindkettőjüket meghívom, mondjuk Abby-t nehéz lesz rábeszélni, hiszen mostanában nem sokat beszéltünk, de majd felhívom Danielle-t, hiszen neki úgy is nagyon jó barátnője.

- Hallo? – Szólt bele Danielle.

- Szia Dani! Én vagyok az, Harry! – Köszöntöttem boldogan.

- Oh, szia Harry. Mit szeretnél? – Kérdezte, szerintem mosolyogva.

- A segítségedet szeretném kérni, mert Zayn már lassan 1 hete bezárkózott a szobájába és nagyon rosszkedvű. Szerintem összevesztek Abby-vel, mert ő is mostanában elég mogorva.

- Igen, ezt én is észrevettem Abby-n. Már nem akar jönni velünk sehova. Mit gondolsz, hogy békítsük ki őket?

- Hát van egy ötletem. Szervezek egy bulit, ahova elrángatom Zaynt is bármi áron és ti is eljöhetnétek Abby-vel.

- Ez jó ötlet! Majd szólok a csajoknak. Amúgy mikor lenne a buli?

- Oh, minél előbb, mondjuk ma este.

- Biztos vagy benne, hogy megtudod ennyi idő alatt szervezni?

- Hát persze, én vagyok a buli szervezés királya! – Mondtam nevetve.

- Jól van, te buli szervező, de most le kell tennem, mert jön át Melani, szóval majd beavatom őt is az ötletedbe.

- Rendben. Szia! – Köszöntem el.

- Szia! Este találkozunk. – Mondta Danielle.

Igazából két okból örülök, hogy jönnek: az egyik, hogy Zayn végre nem lesz ennyire depressziós, mert a negativitása már rám rossz hatással van; a másik, hogy végre többet beszélhetek Danielle-lel, mert eddig nagyon kedvesnek találom. Na, de el kell kezdenem szervezni a bulit.

*Zayn szemszöge*

- Zaaayn! Gyere egy kicsit! – Hallottam, hogy Harry ordibált a földszintről, de semmi kedvem nem volt lemenni.

- Gyere te! – Mondtam, majd visszadőltem az ágyra.

- De egy lusta disznó vagy te. – Próbált viccelődni Harry, mikor beért a szobába, de semmi kedvem a poénkodáshoz.

- Hagyjál már a hülyeségeddel! Egyszerűen nincs kedvem lemenni, nehéz ezt felfogni? – Mondtam dühösen.

- Jól van, nyugi! Csak azt akartam mondani, hogy ma estére bulit szerveztem, szóval tess magad szabaddá. – Mondta vigyorogva.

- Idióta, tudhatnád, hogy nincs programom. – Motyogtam.

- Hát ez remek! Este 6-ra legyél kész. – Mondta, majd már el is tűnt, ne hogy meggondolhassam magam.

*Abby szemszöge*

- Nem hiszem el, hogy elrángattatok ebbe a buliba! Semmi kedvem! – Morogtam.

- Nem ülhetsz egész nap a szobádban! Meglátod milyen jó lesz! – Mondta Olivia, majd átölelt.

- Hátha lesznek helyes pasik! – Képzelődött Lucy.

- Oh, az de jó lenne! – Szállt be a képzelgésbe Melany.

- Hátha sokat beszélgetnénk Harryvel. – Szaladt ki Danielle száján.

- Tessék? – Kérdeztem felvont szemöldökkel. – Csak nem bejön neked Harry?

- Ne ilyen hangosan! Mások is hallják, ki tudja, lehet ők is a buliba mennek.

- Juuujj, ezt nem gondoltam volna. – Mondtam mosolyogva.

- Itt is vagyunk. Halljátok, ezt ne mondjátok senkinek! – Mondta komolyan Dani.

- Nem fogjuk. – Mondtuk szinte egyszerre.

És ekkor történt az, hogy négyen négyfelé mentünk. Egy darabig követtem a szememmel Danielle-t és láttam, ahogy Harryvel elkezdenek beszélgetni. Mosolyogva néztem őket egy darabig, majd éreztem, hogy valaki végig simítja a vállam, hátra fordultam és láttam, hogy Zayn az.

- Szia Zayn! – Mondtam feszülten, majd távolabb léptem tőle.

- Szia Abby! Hogy vagy?

- Jól. – Válaszoltam egyszerűen.

- Az jó. – Hát ez aztán nagyon bő válasz volt, elég feszült volt a hangulat köztünk.

- Bocsi, de most mennem kell.

- Oké, később beszélhetnénk? – Kérdezte félénken és mivel gondoltam, hogy addig úgysem rázom le, amíg igent nem mondok, szóval beleegyeztem, majd kimentem a teraszra. Elég hűvös volt, szóval vissza akartam menni, de beleütköztem valakibe.

- Elnézést. – Habogtam.

- Semmi gond. A nevem George. Téged hogy hívnak? – Kérdezte aranyosan.

- Én Abby vagyok. – Mondtam mosolyogva, majd megint kirázott a hideg.

- Úgy látom, fázol. Tessék itt a pulcsim. – Mondta, majd odaadta a pulcsiját.

- Köszönöm.

- Nagyon szívesen.

George-al nagyon sokat beszélgettünk mindenféléről, majd bementünk táncolni. Nagyon jól éreztem magam vele, sokat nevettünk. Rég nevettem már ennyit. George megkért, hogy kísérjem ki a kocsijához, mert mutatni szeretne valamit, majd amikor odaértünk hirtelen megragadott és berántott a kocsi csomagtartójába. Nagyon megijedtem, de George sokkal erősebb volt nálam és szinte tehetetlen voltam. Lecsukta a csomagtartót és ott feküdtem a sötétben és sírtam, amdj egyszer csak kinyílt a csomagtartó, én pedig megütöttem azt, aki kinyitotta, de ez nem George volt, hanem Zayn.

- Úristen, Zayn! Ne haragudj, azt hittem, hogy George az! Sajnálom! – Mondtam, majd megint sírásba kezdtem.

- Nyugi Abby, semmi baj, minden rendben van! – Mondta, majd átölelt.

- Ha te nem jössz engem már elrabolt volna. –Mondtam egyre szorosabban ölelve.

- Abby, nekem szükségem van rád. Szeretlek, és nem hagyom, hogy bajod essen. – Mondta és megcsókolt, én pedig hagytam.

19. FEJEZET

Zayn értetlenül meredt maga elé és pár pillanatig olyan volt, mintha lefagyott volna.

- Nem akartam.. Nem tudtam.. Sajnálom. - Szólalt meg halkan.

Még mindig nagyon sírtam és alig hallottam, amit mondott. Nagyon felzaklatott ez az egész.

- Menj el. - Szólaltam meg szaggatott hangon.

- Nem hagylak itt egyedül. - Lépett oda hozzám és meg akart ölelni, de hátrébb léptem.

- Menj már el, nem érted? - Kiabáltam.

- Rendben, de nyugodj meg és ne csinálj semmi hülyeséget. - Mondta, majd megsimította a karom. - Szia.

Én szó nélkül néztem, ahogyan kimegy a szobámból, majd a bejárati ajtón. Amikor becsukta maga mögött még jobban rám tört a sírás.. Sírás?! Zokogás. Bedőltem az ágyamba és álomba sírtam magam..

**

Másnap délután úgy döntöttem, hogy bemegyek a pékségben, úgyis régen voltam már. Beléptem az ajtón és megszólalt a csilingelő, ami jelzi, hogy vevő jött..

- Mit adhatok? - Lépett ki Harry a raktárból, majd csodálkozva nézett rám. Szörnyen nézhettem ki, mert ezután szó nélkül odajött hozzám is szorosan átölelt. - Mi a baj? - Kérdezte.

- Áá - Legyintettem. - Nem fontos.

 - Mond el, hátha tud segíteni Harry-bácsi. - Mosolygott aranyosan, mire elnevettem magam.

- Ebben sajnos nem tudsz. - Szomorodtam el. - Van kakaós csiga?

- Persze, milyen kérdés ez? - Csillant fel Harry szeme.

- Megoldom. - Ezzel be is mentem a pult mögé és kivettem egy kakaós csigát, majd az árát letettem a pénztár mellé. - Bemegyek a raktárba és leülök a kanapéra. - Mosolyodtam el. Harry bólintott és elkezdett pakolászni a polcokon.

Éppen befejeztem az evést, amikor kinyílt a boltajtó. Ismerős hangot hallottam.. Zayn jött. Óvatosan közelebb mentem a pulthoz, hogy jobban lássak. Zayn nagyon zaklatottnak tűnt, az arca meggyötört és olyan volt, mint aki alig aludt.

- Mi van veled? - Nézett rá Harry.

- Abby. - Válaszolt egyszerűen.

- Jaj.. - Simított el egy hajtincset a homlokáról. - Mesélj. - Ült le az egyik asztalhoz.

- Nagyon eltoltam mindent. Abby az első olyan lány, akit szeretek.. Mármint igazán. Nagyon megbántottam és nem tudom mit csináljak.

- Mivel bántottad meg? - Kérdezte Harry, mire én idegesen a számat kezdtem harapdálni.

- Bocs haver, de ezt nem mondhatom el. - Felelte, mire hatalmas kő esett le a szívemről. Nem akarom, hogy tudja mindenki, mi van velem.

Beszélgettek tovább én pedig visszaültem az előző helyemre és gondolkozni kezdtem.. Zayn egy tökéletes srác és sokkal jobbat érdemel, mint én. Nem élhetek teljes életet ezzel a tudattal, hogy nekem soha nem lehet saját gyerekem. Rendben még csak 16 éves vagyok, de egyszer felnövök és eljön azaz idő is amikor gyereket kell szülnöm. Pontosabban kéne. Zaynnek sokkal jobb lenne egy olyan lánnyal lenni, aki egészséges. Nem maradhat velem és nem hagyhatom, hogy miattam ne legyen teljes az élete. A gondolataimat a telefonom zavarta meg, ami hangosan csörgött. Gyorsan kinyomtam, de meghallották. Felpattantam a kanapéról és kirohantam a pékségbe. Zayn döbbenten nézett rám, Harry pedig kiment az ajtón.

- Zayn.. Kezdtem bele. - Valamit meg kell beszélnünk.

- Tudom. Figyelj, sajnálom. Nagy bunkó voltam, de.. - Mondta, de félbeszakítottam.

- Nem te tehetsz róla.

Zayn megrázta a fejét és keserűen mosolygott, majd közelebb lépett hozzám és átölelt. Vettem egy mély levegőt és eltoltam magamtól.

- Ezt nem folytathatjuk. Nem fogom elrontani a te életedet is. - Hajtottam le a fejem és éreztem, hogy az arcomról patakokban folyik le a könny. 

18. FEJEZET

*Zayn szemszöge*

Miután Perrievel megbeszéltük a dolgokat visszamentünk a kocsihoz, ahol Abby amint meglátott nekem rontott, hogy meséljem el, hogy mi történt.

- Zayn! Végre, hogy kijöttetek! Mi történt? Mit mondott? – Kérdezte Abby idegesen.

- Hazudott… - Mondtam egyszerűen.

- Jellemző… És ki a gyerek apja?

- Nincs gyerek.

- Mi? -  Kérdezte Abby teljesen ledöbbenten.

- Jól hallottad, csak kitalálta.

- Hogy lehet ilyennel viccelni? De mégis miért talált ki ilyet?

- Azt mondta, hogy nem bírta elviselni, hogy boldognak lát minket. De bocsánatot kért és elfogadtam a bocsánatát.

Abby még állt ott pár másodpercig, majd elmosolyodott, oda lépett hozzám és szorosan megölelt.

- Remélem, hogy ezután már minden rendben lesz és senki sem akar minket szétválasztani. – Mondta a fülembe suttogva és hosszasan megcsókolt.

*Abby szemszöge*

Csókunkat Harry szakította meg, aki időközben valahogy ott termett.

- Khmm.. – Krákogott Harry, mi pedig eltávolodtunk egymástól.

- Mi tartott eddig, haver? Azt hittem már, hogy a végén összeszűrtétek a levet Perrievel. – Nevetett Zayn, de Harry erre elég hevesen reagált.

- Dehogy szűröm vele össze! Hogy feltételezhetsz ilyet? -  Kérdezte idegesen Harry.

- Nyugi van, Harry, csak vicceltem. – Mondta Zayn a kezeit feltartva.

- Ez még viccnek is rossz! – Közölte Harry, majd bevágta maga mögött a kocsi ajtót.

- Ez meg még is mi volt? – Kérdezte tőlem Zayn.

- Fogalmam sincs, én is nagyon meglepődtem. – Feleltem, majd beültünk a kocsiba és elindultunk. Az út hátra lévő része elég csendesen telt. Mikor oda értünk Harry házához, ő köszönés nélkül kiugrott és besietett.

- Hát én nem értem mi rosszat mondtam. Ez már a viccet sem érti. – Morogta Zayn.

- Nyugi, biztos holnapra lenyugszik. Hosszú volt ez a nap, biztos csak fáradt. – Próbáltam nyugtatni.

- Remélem is.

- Minden esetre. – Tereltem el a témát másra. – Ma este egyedül lennék otthon, mert a szüleim elmentek az egyik ismerősünkhöz. Nincs kedved ott maradni? – Kérdeztem vigyorogva.

- Hmm… Ha már ennyire kéred, akkor igen. – Mondta Zayn is vigyorogva és megcsókolt.

Mikor megérkeztünk Zayn beállt az udvarra, ne hogy a valaki megrongálja a kocsiját, addig én kinyitottam az ajtót és levettem a kabátomat és felhívtam a Pizzériát, hogy rendeljek valamit vacsira. Kb. 1 óra múlva meghozták a kaját, amit azonnal elkezdtünk fogyasztani.

- Oh Abby, nagyon foinomat „főztél”. – Mondta Zayn tele szájjal.

- Nagyon vicces vagy! Ha lett volna időm, tényleg főzök neked valamit. – Mondtam sértődötten.

- Naa.. Tudod, hogy nem úgy értettem. Te vagy az én csúcs szuper barátnőm, akit soha nem hagynék el. – Mondtam, majd adott egy puszit a homlokomra.

Miután elfogyasztottuk a vacsorát, én elmostam a tányérokat és mire visszamentem a szobámba azt láttam, hogy Zayn a gyerekkori képeimet nézi.

- Héé.. Azt add vissza! – Mondtam, majd gyorsan kikaptam a kezéből.

- Most miért? Olyan cuki voltál! Remélem a mi gyerekünk is ilyen aranyos lesz. – Mikor ezt kimondta, hirtelen lefagyott a képemről a vigyor. – Mi a baj?

- Zayn, kérlek most menj el.

- Mi? Valami rosszat mondtam?

- Csak azt akarom, hogy elmenj! – Kezdtem egyre jobban felemelni a hangomat.

- De miért?

- Mert azt mondtam!

- De nem akarom, hogy egyedül legyél éjszaka itthon! – Mondta már ő is szinte kiabálva.

- De te nem ítélkezhetsz felettem!

- Most az a baj, hogy felhoztam a gyerek témát? Nem kell ennyire felfújni, csak megemlítettem!

- De még csak 16 vagyok, bármi történhet addig!

- Óó.. Szóval te mástól akarsz gyereket és nem tőlem? Aha, értem.. – Mondta idegesen.

- Nem erre értettem.

- Akkor mire?

- Zayn, nekem se tőled, se senkitől nem lehet gyerekem, mert meddő vagyok! – Mondtam és kiszakadt belőlem a sírás.