*Zayn szemszöge*
Miután Perrievel megbeszéltük a dolgokat visszamentünk a
kocsihoz, ahol Abby amint meglátott nekem rontott, hogy meséljem el, hogy mi
történt.
- Zayn! Végre, hogy kijöttetek! Mi történt? Mit mondott? –
Kérdezte Abby idegesen.
- Hazudott… - Mondtam egyszerűen.
- Jellemző… És ki a gyerek apja?
- Nincs gyerek.
- Mi? - Kérdezte Abby
teljesen ledöbbenten.
- Jól hallottad, csak kitalálta.
- Hogy lehet ilyennel viccelni? De mégis miért talált ki
ilyet?
- Azt mondta, hogy nem bírta elviselni, hogy boldognak lát
minket. De bocsánatot kért és elfogadtam a bocsánatát.
Abby még állt ott pár másodpercig, majd elmosolyodott, oda
lépett hozzám és szorosan megölelt.
- Remélem, hogy ezután már minden rendben lesz és senki sem
akar minket szétválasztani. – Mondta a fülembe suttogva és hosszasan megcsókolt.
*Abby szemszöge*
Csókunkat Harry szakította meg, aki időközben valahogy ott
termett.
- Khmm.. – Krákogott Harry, mi pedig eltávolodtunk
egymástól.
- Mi tartott eddig, haver? Azt hittem már, hogy a végén
összeszűrtétek a levet Perrievel. – Nevetett Zayn, de Harry erre elég hevesen
reagált.
- Dehogy szűröm vele össze! Hogy feltételezhetsz ilyet?
- Kérdezte idegesen Harry.
- Nyugi van, Harry, csak vicceltem. – Mondta Zayn a kezeit
feltartva.
- Ez még viccnek is rossz! – Közölte Harry, majd bevágta
maga mögött a kocsi ajtót.
- Ez meg még is mi volt? – Kérdezte tőlem Zayn.
- Fogalmam sincs, én is nagyon meglepődtem. – Feleltem, majd
beültünk a kocsiba és elindultunk. Az út hátra lévő része elég csendesen telt.
Mikor oda értünk Harry házához, ő köszönés nélkül kiugrott és besietett.
- Hát én nem értem mi rosszat mondtam. Ez már a viccet sem
érti. – Morogta Zayn.
- Nyugi, biztos holnapra lenyugszik. Hosszú volt ez a nap,
biztos csak fáradt. – Próbáltam nyugtatni.
- Remélem is.
- Minden esetre. – Tereltem el a témát másra. – Ma este egyedül
lennék otthon, mert a szüleim elmentek az egyik ismerősünkhöz. Nincs kedved ott
maradni? – Kérdeztem vigyorogva.
- Hmm… Ha már ennyire kéred, akkor igen. – Mondta Zayn is
vigyorogva és megcsókolt.
Mikor megérkeztünk Zayn beállt az udvarra, ne hogy a valaki
megrongálja a kocsiját, addig én kinyitottam az ajtót és levettem a kabátomat
és felhívtam a Pizzériát, hogy rendeljek valamit vacsira. Kb. 1 óra múlva
meghozták a kaját, amit azonnal elkezdtünk fogyasztani.
- Oh Abby, nagyon foinomat „főztél”. – Mondta Zayn tele
szájjal.
- Nagyon vicces vagy! Ha lett volna időm, tényleg főzök
neked valamit. – Mondtam sértődötten.
- Naa.. Tudod, hogy nem úgy értettem. Te vagy az én csúcs
szuper barátnőm, akit soha nem hagynék el. – Mondtam, majd adott egy puszit a
homlokomra.
Miután elfogyasztottuk a vacsorát, én elmostam a tányérokat
és mire visszamentem a szobámba azt láttam, hogy Zayn a gyerekkori képeimet
nézi.
- Héé.. Azt add vissza! – Mondtam, majd gyorsan kikaptam a
kezéből.
- Most miért? Olyan cuki voltál! Remélem a mi gyerekünk is
ilyen aranyos lesz. – Mikor ezt kimondta, hirtelen lefagyott a képemről a
vigyor. – Mi a baj?
- Zayn, kérlek most menj el.
- Mi? Valami rosszat mondtam?
- Csak azt akarom, hogy elmenj! – Kezdtem egyre jobban
felemelni a hangomat.
- De miért?
- Mert azt mondtam!
- De nem akarom, hogy egyedül legyél éjszaka itthon! –
Mondta már ő is szinte kiabálva.
- De te nem ítélkezhetsz felettem!
- Most az a baj, hogy felhoztam a gyerek témát? Nem kell
ennyire felfújni, csak megemlítettem!
- De még csak 16 vagyok, bármi történhet addig!
- Óó.. Szóval te mástól akarsz gyereket és nem tőlem? Aha,
értem.. – Mondta idegesen.
- Nem erre értettem.
- Akkor mire?
- Zayn, nekem se tőled, se senkitől nem lehet gyerekem, mert
meddő vagyok! – Mondtam és kiszakadt belőlem a sírás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése