19. FEJEZET

Zayn értetlenül meredt maga elé és pár pillanatig olyan volt, mintha lefagyott volna.

- Nem akartam.. Nem tudtam.. Sajnálom. - Szólalt meg halkan.

Még mindig nagyon sírtam és alig hallottam, amit mondott. Nagyon felzaklatott ez az egész.

- Menj el. - Szólaltam meg szaggatott hangon.

- Nem hagylak itt egyedül. - Lépett oda hozzám és meg akart ölelni, de hátrébb léptem.

- Menj már el, nem érted? - Kiabáltam.

- Rendben, de nyugodj meg és ne csinálj semmi hülyeséget. - Mondta, majd megsimította a karom. - Szia.

Én szó nélkül néztem, ahogyan kimegy a szobámból, majd a bejárati ajtón. Amikor becsukta maga mögött még jobban rám tört a sírás.. Sírás?! Zokogás. Bedőltem az ágyamba és álomba sírtam magam..

**

Másnap délután úgy döntöttem, hogy bemegyek a pékségben, úgyis régen voltam már. Beléptem az ajtón és megszólalt a csilingelő, ami jelzi, hogy vevő jött..

- Mit adhatok? - Lépett ki Harry a raktárból, majd csodálkozva nézett rám. Szörnyen nézhettem ki, mert ezután szó nélkül odajött hozzám is szorosan átölelt. - Mi a baj? - Kérdezte.

- Áá - Legyintettem. - Nem fontos.

 - Mond el, hátha tud segíteni Harry-bácsi. - Mosolygott aranyosan, mire elnevettem magam.

- Ebben sajnos nem tudsz. - Szomorodtam el. - Van kakaós csiga?

- Persze, milyen kérdés ez? - Csillant fel Harry szeme.

- Megoldom. - Ezzel be is mentem a pult mögé és kivettem egy kakaós csigát, majd az árát letettem a pénztár mellé. - Bemegyek a raktárba és leülök a kanapéra. - Mosolyodtam el. Harry bólintott és elkezdett pakolászni a polcokon.

Éppen befejeztem az evést, amikor kinyílt a boltajtó. Ismerős hangot hallottam.. Zayn jött. Óvatosan közelebb mentem a pulthoz, hogy jobban lássak. Zayn nagyon zaklatottnak tűnt, az arca meggyötört és olyan volt, mint aki alig aludt.

- Mi van veled? - Nézett rá Harry.

- Abby. - Válaszolt egyszerűen.

- Jaj.. - Simított el egy hajtincset a homlokáról. - Mesélj. - Ült le az egyik asztalhoz.

- Nagyon eltoltam mindent. Abby az első olyan lány, akit szeretek.. Mármint igazán. Nagyon megbántottam és nem tudom mit csináljak.

- Mivel bántottad meg? - Kérdezte Harry, mire én idegesen a számat kezdtem harapdálni.

- Bocs haver, de ezt nem mondhatom el. - Felelte, mire hatalmas kő esett le a szívemről. Nem akarom, hogy tudja mindenki, mi van velem.

Beszélgettek tovább én pedig visszaültem az előző helyemre és gondolkozni kezdtem.. Zayn egy tökéletes srác és sokkal jobbat érdemel, mint én. Nem élhetek teljes életet ezzel a tudattal, hogy nekem soha nem lehet saját gyerekem. Rendben még csak 16 éves vagyok, de egyszer felnövök és eljön azaz idő is amikor gyereket kell szülnöm. Pontosabban kéne. Zaynnek sokkal jobb lenne egy olyan lánnyal lenni, aki egészséges. Nem maradhat velem és nem hagyhatom, hogy miattam ne legyen teljes az élete. A gondolataimat a telefonom zavarta meg, ami hangosan csörgött. Gyorsan kinyomtam, de meghallották. Felpattantam a kanapéról és kirohantam a pékségbe. Zayn döbbenten nézett rám, Harry pedig kiment az ajtón.

- Zayn.. Kezdtem bele. - Valamit meg kell beszélnünk.

- Tudom. Figyelj, sajnálom. Nagy bunkó voltam, de.. - Mondta, de félbeszakítottam.

- Nem te tehetsz róla.

Zayn megrázta a fejét és keserűen mosolygott, majd közelebb lépett hozzám és átölelt. Vettem egy mély levegőt és eltoltam magamtól.

- Ezt nem folytathatjuk. Nem fogom elrontani a te életedet is. - Hajtottam le a fejem és éreztem, hogy az arcomról patakokban folyik le a könny.