20. FEJEZET

*Zayn szemszöge*

- Mi az, hogy nem folytathatjuk? Abby, nagyon sokat szenvedtünk ezért a kapcsolatért. Muszáj együtt maradnunk! – Mondtam kissé indulatosan.

- Zayn, ez a kapcsolat nem csak rólad szól! Én is itt vagyok! Vagy nekem nincs beleszólási jogom? – Kelt ki Abby is magából.

- De, persze, hogy van, de…

- Mi de? Megint az lenne a vége, hogy neked milyen rossz lenne. El tudod képzelni, hogy nekem milyen rossz? Amikor anyukákat látok a gyerekükkel sétálni, majd megszakad a szívem, hogy belegondolok, hogy ilyen érzés nekem sohasem lesz. – És itt elsírta magát.

- De Abby, én nem hagylak elmenni.

- Nem Zayn, én magamtól fogok elmenni. Sajnálom. – Majd búcsúzóul odajött hozzám és megölelt. – Viszlát Zayn.

*Harry szemszöge*

Nem értem mi baja van Zaynnek. 1 hete ki sem jött a szobájából, max fürödni meg enni. Nem értem mi történhetett. Lehet összevesztek Abby-vel, hiszen, amikor a pékségben egyszerre voltunk beosztva elég mogorva volt, de nem akartam rákérdezni, mert így is mindenkivel kiabált. Segítenem kell nekik kibékülni, de hogyan? Meg van! Szervezek egy bulit, ahová mindkettőjüket meghívom, mondjuk Abby-t nehéz lesz rábeszélni, hiszen mostanában nem sokat beszéltünk, de majd felhívom Danielle-t, hiszen neki úgy is nagyon jó barátnője.

- Hallo? – Szólt bele Danielle.

- Szia Dani! Én vagyok az, Harry! – Köszöntöttem boldogan.

- Oh, szia Harry. Mit szeretnél? – Kérdezte, szerintem mosolyogva.

- A segítségedet szeretném kérni, mert Zayn már lassan 1 hete bezárkózott a szobájába és nagyon rosszkedvű. Szerintem összevesztek Abby-vel, mert ő is mostanában elég mogorva.

- Igen, ezt én is észrevettem Abby-n. Már nem akar jönni velünk sehova. Mit gondolsz, hogy békítsük ki őket?

- Hát van egy ötletem. Szervezek egy bulit, ahova elrángatom Zaynt is bármi áron és ti is eljöhetnétek Abby-vel.

- Ez jó ötlet! Majd szólok a csajoknak. Amúgy mikor lenne a buli?

- Oh, minél előbb, mondjuk ma este.

- Biztos vagy benne, hogy megtudod ennyi idő alatt szervezni?

- Hát persze, én vagyok a buli szervezés királya! – Mondtam nevetve.

- Jól van, te buli szervező, de most le kell tennem, mert jön át Melani, szóval majd beavatom őt is az ötletedbe.

- Rendben. Szia! – Köszöntem el.

- Szia! Este találkozunk. – Mondta Danielle.

Igazából két okból örülök, hogy jönnek: az egyik, hogy Zayn végre nem lesz ennyire depressziós, mert a negativitása már rám rossz hatással van; a másik, hogy végre többet beszélhetek Danielle-lel, mert eddig nagyon kedvesnek találom. Na, de el kell kezdenem szervezni a bulit.

*Zayn szemszöge*

- Zaaayn! Gyere egy kicsit! – Hallottam, hogy Harry ordibált a földszintről, de semmi kedvem nem volt lemenni.

- Gyere te! – Mondtam, majd visszadőltem az ágyra.

- De egy lusta disznó vagy te. – Próbált viccelődni Harry, mikor beért a szobába, de semmi kedvem a poénkodáshoz.

- Hagyjál már a hülyeségeddel! Egyszerűen nincs kedvem lemenni, nehéz ezt felfogni? – Mondtam dühösen.

- Jól van, nyugi! Csak azt akartam mondani, hogy ma estére bulit szerveztem, szóval tess magad szabaddá. – Mondta vigyorogva.

- Idióta, tudhatnád, hogy nincs programom. – Motyogtam.

- Hát ez remek! Este 6-ra legyél kész. – Mondta, majd már el is tűnt, ne hogy meggondolhassam magam.

*Abby szemszöge*

- Nem hiszem el, hogy elrángattatok ebbe a buliba! Semmi kedvem! – Morogtam.

- Nem ülhetsz egész nap a szobádban! Meglátod milyen jó lesz! – Mondta Olivia, majd átölelt.

- Hátha lesznek helyes pasik! – Képzelődött Lucy.

- Oh, az de jó lenne! – Szállt be a képzelgésbe Melany.

- Hátha sokat beszélgetnénk Harryvel. – Szaladt ki Danielle száján.

- Tessék? – Kérdeztem felvont szemöldökkel. – Csak nem bejön neked Harry?

- Ne ilyen hangosan! Mások is hallják, ki tudja, lehet ők is a buliba mennek.

- Juuujj, ezt nem gondoltam volna. – Mondtam mosolyogva.

- Itt is vagyunk. Halljátok, ezt ne mondjátok senkinek! – Mondta komolyan Dani.

- Nem fogjuk. – Mondtuk szinte egyszerre.

És ekkor történt az, hogy négyen négyfelé mentünk. Egy darabig követtem a szememmel Danielle-t és láttam, ahogy Harryvel elkezdenek beszélgetni. Mosolyogva néztem őket egy darabig, majd éreztem, hogy valaki végig simítja a vállam, hátra fordultam és láttam, hogy Zayn az.

- Szia Zayn! – Mondtam feszülten, majd távolabb léptem tőle.

- Szia Abby! Hogy vagy?

- Jól. – Válaszoltam egyszerűen.

- Az jó. – Hát ez aztán nagyon bő válasz volt, elég feszült volt a hangulat köztünk.

- Bocsi, de most mennem kell.

- Oké, később beszélhetnénk? – Kérdezte félénken és mivel gondoltam, hogy addig úgysem rázom le, amíg igent nem mondok, szóval beleegyeztem, majd kimentem a teraszra. Elég hűvös volt, szóval vissza akartam menni, de beleütköztem valakibe.

- Elnézést. – Habogtam.

- Semmi gond. A nevem George. Téged hogy hívnak? – Kérdezte aranyosan.

- Én Abby vagyok. – Mondtam mosolyogva, majd megint kirázott a hideg.

- Úgy látom, fázol. Tessék itt a pulcsim. – Mondta, majd odaadta a pulcsiját.

- Köszönöm.

- Nagyon szívesen.

George-al nagyon sokat beszélgettünk mindenféléről, majd bementünk táncolni. Nagyon jól éreztem magam vele, sokat nevettünk. Rég nevettem már ennyit. George megkért, hogy kísérjem ki a kocsijához, mert mutatni szeretne valamit, majd amikor odaértünk hirtelen megragadott és berántott a kocsi csomagtartójába. Nagyon megijedtem, de George sokkal erősebb volt nálam és szinte tehetetlen voltam. Lecsukta a csomagtartót és ott feküdtem a sötétben és sírtam, amdj egyszer csak kinyílt a csomagtartó, én pedig megütöttem azt, aki kinyitotta, de ez nem George volt, hanem Zayn.

- Úristen, Zayn! Ne haragudj, azt hittem, hogy George az! Sajnálom! – Mondtam, majd megint sírásba kezdtem.

- Nyugi Abby, semmi baj, minden rendben van! – Mondta, majd átölelt.

- Ha te nem jössz engem már elrabolt volna. –Mondtam egyre szorosabban ölelve.

- Abby, nekem szükségem van rád. Szeretlek, és nem hagyom, hogy bajod essen. – Mondta és megcsókolt, én pedig hagytam.